Five

Sziasztok. Mivel annyira örülök a komiknak ezért úgy döntöttem, hogy ma is hozok friss részt :D és itt már tizenhat évesek és ez így is fog maradni pár fejezetig :P egyébként ennek a fejezetnek a továbbiakban nagy jelentősége lesz :D

-Megfogadjuk?-Domi
-Én csak benned bízok. - Liam

- Senki nem jött el. - nézett rám fájdalmasan Liam és szinte már elsírta magát mikor e mondat elhagyta a száját. Leültem mellé és fejemet a vállára pihentettem majd sóhajtottam egyet. Chanel az egyik fotelban foglalt helyet miközben az ujjaival dobolt a combján, de úgy ahogy én Ő sem szólt semmit. - Komolyan ekkora lúzerok vagyunk, hogy senki nem akar eljönni a bulinkba? - kérdezte síri hangon majd elrőre hajolt és arcát a tenyerébe temette. Csalódottan kifújtam a levegőt és gondolkoztam. Az utolsó mondatával sajnos nagyon is egyet kell értenem. Lúzerok vagyunk és senki nem akar eljönni a tizenhatodik szülinapunkra.
Oké gyorsan egy kis magyarázás. Szóval nekem és Liamnek majdnem egy napon van a szülinapunk, csak annyi különbséggel, hogy az övé augusztus huszonkilencedikén van míg az enyém harmincadikán. Mikor erre évekkel ezelőtt rájöttünk rögtön neki állítottunk a szüleinknek, hogy mégis, hogy lehet az, hogy nem ismerik egymást. Nos a válasz egyszerű. Míg Liam Wolwehamtonban született és csak évekkel később költöztek Londonba addig én mindig is a Brit fővárosban éltem.
Egyébként tök jó dolog, hogy így van a szülinapunk mivel álltalában mindig együtt szoktuk ünnepelni viszont ez az első, hogy bulit csináltunk. Ezt is csak azért mert most lettünk tizenhat évesek és ezt mindenki megünnepli. Ezért is gondoltuk úgy, hogy mi is szervezünk egy hatalmas bulit a házukba. Meg is hívtuk az összes osztálytársunkat plusz még néhány ismerőst is. Tökre felkészültünk és vártuk a mai napot.
Gondolom most már tudjátok, hogy mi történt. Chanelen kívül senki nem jött el. Ez eléggé szívás, de ezt akkor sem fogom Liamnek megmondani. Annyira fel volt dobva a buli miatt és örült neki, hogy egyszer végre Ő is a figyelem központjában lehet.
Ránéztem segítőkérően a barátnőmre, de Ő épp olyan tanácstalan volt mint én. Liam rettentő maga alatt volt és még csak beszélni sem akart. Komolyan, hogy lehetnek ennyire szívtelen emberek. Persze mikor meghívtuk őket mindenki boldogan mondott igent. Szóval a szemünkbe hazudtak. Engem nem nagyon érdekel, hogy nem jönnek el mivel hétfőn a suliba úgyis egyesével tekerem ki a nyakukat, de az már mellékes. Nem velem szúrtak ki hanem Liammel! Ez pedig a számomra megbocsájthatatlan. Ő a legjobb barátom szinte már olyan mintha a bátyám lenne persze, hogy fontos a számomra.
- Komolyan hagyjuk, hogy egy csomó bunkó elrontsa a szülinapunkat? - álltam fel és Liam elé térdeltem miközben elvettem kezeit az arca elől. Szemei könnyázottak voltak ami számomra eléggé szívszorító látvány volt. - Eddig se volt rájuk szükségünk akkor most miért lenne? - néztem a szemei közé barátságosan. Először nem válaszolt csak elfordította a fejét és kibámult az ablakon miközben hatalmasokat nyelt.
- Dominak igaza van! - állt mellénk Chanel közben pedig fontoskodóan bólogatott. Legalább most Ő nem szól be Liamnek ami eléggé nagy szó nála mivel élvezettel szivatják egymást. - Mellesleg a tortátoknak isteni illata van, remélem nem akarjátok, hogy kárba vesszen. - Liam és én egyszerre néztünk össze majd tört fel belőlünk a nevetés. Chanel értetlenül kapkodta a fejét hol rám, hol Liamra. - Mi van? Valami rosszat mondtam?
- Megint éhes vagy? - kérdeztem vigyorogva, Chanel pedig csak felhúzta az orrát. Igen Chanel imádja a hasát. Szinte minden pillanatban eszik és ami a legjobb soha nem hízik el. Komolyan nem tudom hova fér bele annyi kaja.
- Helyesbítek: még mindig. - javított ki Liam nevetve és sokkal jobb színe lett.
- Nem érdekeltek én akkor is eszek! - mondta felháborodva Chanel majd mérgesen kiviharzott a szobából így csend telepedett a helységre.  Liam elkezdte a cipőjét kémlelni szomorúan.
- Ne csináld ezt Liam. - sóhajtottam fel majd játékosan össze kócoltam frissen kivasalt tökéletes haját. Barna szemeit rám emelte amikben ravasz fény csillant. Azt hiszem most félnem kell.
- Össze kócoltad a hajam? - húzta fel a szemöldökét kérdően.
- Inkább csak megigazítottam. - védtem magam mire Ő össze dörzsölte a kezeit és száján megjelent egy gyilkos vigyor.
- A helyedben most menekülnék. - vigyorogta majd mielőtt elugorhattam volna Ő elkapta a derekamat és lenyomott a szönyegre miközben a hasamra ült és elkezdett csikizni. Az összes gyenge pontomat tudta szóval Ő volt a nyeregben nekem pedig esélyem se volt ellene. Hosszú percekig csikizett miközben én alatta kapálóztam, sikoltoztam és rugdostam össze-vissza, de feleslegesen. Liam élvezte a kialakult helyzetet.  Végül mikor megunta a szenvedésemet abba hagyta, de még mindig rajtam ült és mosolyogva figyelte az arcomat. - Tudod ha azt vesszük igazad volt. Kinek kellenek azok a talpnyaló köcsögök mikor nekem itt vagy Te. - nézett a szemeim közé hálásan mire én nagy nehezen felültem, de Ő még mindig nem mozdult egy tapottat se.
- Örülök ha így gondolod. És végre mosolyogsz! - néztem rá mire Liam hirtelen a nyakamba ugrott és szorosan húzott magához én pedig hagytam magam. Tényleg jól esett, hogy ennyire megbízik bennem.  Mikor elengedett szélesen mosolygott és úgy nyomott egy hatalmas puszit az arcomra. Kissé meglepődtem a cselekedete miatt, de azért örültem neki.  Nem nagyon szokjuk puszilgatni egymást. - Ezt meg miért kaptam? - kérdeztem csodálkozva.
- Mert sikerült boldoggá tenned a szülinapomat. - kacsintott egyet és felállt majd követte Chanelt a konyhába.

Liam Payne

- Köszi, hogy eljöttetek a szülinapi bulimba. - mondtam hétfő reggel az osztályban tartózkodó embereknek. Nagyrészt fiúk voltak és mikor ezt meghallották mind elkezdtek bután heherészni. Domi tényleg felvidított akkor este, de a dühömet nem tudta eltüntetni. Nagyon rosszul esett, hogy hülyének néztek a hátam mögött és gondolom még jót röhögtek is rajtam.
- Ugye nem gondoltad, hogy elmegyünk? - nevetett fel Marc gúnyosan. Kezeim ökölbe szorultak és legszívesebben behúztam volna neki mikor a mellette álló Chadel lepacsiztak.
- De nagyon is komolyan gondoltam. - vágtam rá mérgesen mire azok még hangosabban elkezdtek nevetni. Szóval ennyire viccesnek találják, hogy hülyét tudnak belőlem csinálni? - Esetleg elmondanátok, hogy miért nem jöttetek el?
- Ezt komolyan meg mered kérdezni Payne? - jött közelebb Chad én pedig hátrébb léptem egyet. Fő a biztonság. Tudom ez már a gimi és tizenhat éves vagyok meg minden, de azért még mindig emlékszek a gyerekkoromra ahol élvezettel vertek agyon. Bizonytalanul, de bólintottam egyet. - A legjobb barátod egy csaj. Énekkarra jársz a tanárok imádnak. Mindezek mellett még szűz is vagy. Még csajod se volt! - éreztem, hogy elfehéredek és próbáltam nem összeesni. Honnan tudják, hogy még soha nem volt csajom és azt, hogy szűz vagyok? Amit nem értek, hogy miért gond. Szerintem nincs abban semmi ciki. Vagy ez is olyan mint a csók?
- Semmi közötök a magánéletemhez. - vágtam vissza bunkón mire Chad felhorkantott. Ezt annyira béna volt hallani a szájukból. Ha ezeken a dolgaim változtatnák akkor normális barátaim lennének. Na nem mintha nem lenne jó Domival csak az a baj, hogy Ő tényleg lány és nem fiú. Mellesleg az énekkart nem szégyenlem ugyanis nagy álmom, hogy énekes legyek. - Ó és ajánlom, hogy ma ne kerüljetek Domi szeme elé ha szeretitek a mostani arcotokat.
- Ettől még akkor is szűz maradsz. - röhögte Marc majd a többiek is rátették a nevetést. Éreztem, hogy lángba borul az arcom ezért amilyen gyorsan csak tudtam kifutottam az osztályból és kérdezés nélkül haza rohantam. Egyszerűen képtelen voltam a szemükbe nézni. A telefonom a zsebemben megszólalt és meg se lepődtem rajta, hogy a kivetítőn Domi neve és fényképe virított. Azonban nem vettem fel. Tudom nem helyes, hogy ellógok a suliból, de ma egyszerűen képtelen vagyok ott ülni.
Amint haza értem rögtön bedobtam a szobámba a táskámat majd sarkon fordultam és kimentem a házból és egyenesen a kertünk végéhez gyalogoltam ahol egy hatalmas tölgyfa állt. A fából csinált létrán ügyesen felmásztam majd mikor kellő magasságban voltam leültem egy ágra és magam elé meredve néztem ki a fejemből közben pedig a várost néztem. Igazából ezt a helyet még egész kicsi korunkba fedeztem fel Domival mikor el akartunk bújni a nővéreim elől. Azóta ez a búvóhelyünk és mellesleg ide járok fel gondolkozni.
Nem tudom hány óra telhetett el mikor arra eszméltem fel, hogy megmozdul mellettem egy ág és a fogszabályzós Domival találtam szembe magam. Kissé meglepődtem, hogy ilyen hirtelen feltűnt mellettem.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - vontam kérdőre kicsit sem kedvesen. Magam akartam lenni.
- Mindig ide jössz ha valami bajod van. - vonta meg a vállát egyszerűen majd egy ügyes mozdulattal leült közvetlen mellém. - Mellesleg újra bele kell vésnünk a nevünket mert kikopott. - utalt a fa törzsére ahol tényleg ott virított a nevünk.
- Hagyj magamra. - utasítottam bunkón mire Domi mind két szemöldöke az egekbe szökkent.
- Miért jöttél el a suliból? Egy csomószor hívtalak azt hittem, hogy történt valami. - hangjában aggodalmat véltem felfedezni ami kifejezetten jól esett. Lopva rá néztem és észre vettem, hogy figyel engem. Most komolyan kit akarok átverni? Akár mit csinálok nekem Ő mindig a legjobb barátom marad és ezen semmi nem tud változtatni.
- Még kérded? Chad és Marc ma a fél osztály előtt kiröhögtek. Ráadásul mindenki tudja, hogy még szűz vagyok és, hogy soha nem volt barátnőm. - önöttem ki a szívem közben pedig a reakcióját figyeltem. De nem változott az arckifejezése.
- Ennyi? - kérdezte egyszerűen.
- Ennyi? Domi lenéznek csak azért mert szűz vagyok! Komolyan nem érzed a helyzet súlyosságát? - túrtam megsemmisülten a hajamba. Azt hittem, hogy majd Ő is pont úgy kiakad mint én.
- Én is az vagyok és akkor mi van? - válaszolta mire eléggé érdekes fejet vághattam mivel szó szerint kinevetett. - A szüzesség elvesztése nem olyan mint a csók, hogy gyorsan túlesel rajta nos kész. Nem az annál sokkal fontossabb dolog az emberek életében. Ne is vedd őket figyelemben, hogy mit mondanak. Olyannal feküdj le először akiben teljes mértékben megbízol. - Domit még soha nem hallottam ilyen komolyan beszélni. És ezen most meglepődtem mivel igaza volt. Komolyan képes lennék egy olyan csajjal lefeküdni akit még csak nem is ismerek? Az nem vall rám.
- Én csak benned bízok meg. - csúszott ki a számon hirtelen mire rögtön a szám elé kaptam a kezem mert nem akartam, hogy esetleg félre értsen valamit.
- Te velem akarod elveszíteni a szüzességed? - kérdezte összehúzott szemöldökkel. Elgondolkoztam. Ha azt vesszük nem hülyeség, hisz az első csókom is vele csattant el mégsem változott közöttünk semmi. - Bocsi ,de én még erre fiatal vagyok és Te is.
- Nem most hanem...mondjuk a tizennyolcadik szülinapunkon. - mondtam végül félősen. Az még két év. Az alatt már nagyobbak leszünk. Ki tudja mi lesz akkor még. És el sem sietjük a dolgokat. Ránéztem Domira aki gondolkozott. Gondolom most tök hülyének néz. - Gondolj bele. Senki nem tudná meg és ha bénáznánk maximum csak kiröhögnénk egymást.
- Oké de akkor fogadjuk meg, hogy addig nem fekszünk le senkivel csak a tizennyolcadik szülinapunkon egymással. - nézett a szemeim közé közben pedig a kezét nyújtotta felém. Gondolkodás nélkül fogtam meg a kezét és ráztuk meg.
- Én megfogadom. - bólintottam komoran és Ő is.
Addig azonban változtatnom kell az életemen és valóra kell váltanom az álmaimat...