Eleven

Helllóóó! Ahogy ígértem ma is tettem fel friss részt :P remélem örültök neki :D mellesleg én örülök a komiknak a díjaknak és a látogatóknak is :)))

- Nem vagyok féltékeny. - Domi
- De igen!- Liam

Másnap reggel kisebb görcsel keltem fel mikor eszembe jutott az este. Oké ez természetes viselkedés mivel utána olvastam, hogy az összes lány izgatott mikor elveszíti a szüzességet. Ez amolyan felnőttéválás első lépése. Igazából én nem is a fájdalom miatt félek hanem az miatt mert nem akarom, hogy Liamnek szar legyen. Mi van akkor ha csalódást okozok neki és többet még csak rám se fog akarni nézni? De ez most miért érdekel engem? Liam a legjobb barátom még akkor is ha mostanában nagyon megváltozott és nem egyszer kaptam már észhez mikor róla ábrándoztam. Amire még a mai napig nem jöttem rá, hogy miért csináltam. Chanel szerint titkon kezdek érezni iránta valamit mivel Ő nála is ugyan így kezdődött Niallnél. Komolyan mondom össze zavarodtam. Mi van akkor ha igaza van és tényleg érzek valamit Liam iránt? Az maga lenne a pokol mivel szerintem Ő nem így érez irántam. Vagyis szerintem.
○○○
- Mindjárt kész vagyok! - ordítottam ki a szobám ajtajából. Mondjuk nem tudom, hogy a csukott ajtónál álló Liam meg-e hallotta. De szerintem igen. Igazából a srácok kikötötték, hogy mi ketten menjünk átt a Larry Stylinson néven ismert villába ami az 1D villa mellett van. Fogalmam sincs, hogy minek kell két villa mikor úgyis mindig együtt vannak.
Szóval Liam pontosan megérkezett nyolc órára azonban én még nem voltam kész. Meg amúgy is kicsaptam a hisztit anyának, hogy kövér vagyok a ruhámba ráadásul rondák a lábaim és tök bénán fogok kinézni Liam mellett. Anya pedig ezerszer elmondta, hogy tökéletes vagyok, Liam pedig így szeret amilyen vagyok. Na persze még, hogy szeret. Egész nap Chanel ostoba szavai jártak a fejembe, hogy valamit érzek Liam iránt. Ezt pedig én nem tudom felfogni.
Sikeresen felvettem a cipőmet is majd utoljára bele néztem a tükörbe. Térdig érő pink színű koktélruha ami a derekam alatt széttállt. Még mindig hülyén nézek ki. Utálom a szoknyát!Azonban nem várathatom tovább szegény Liamet.
Vettem egy mély levegőt majd lassan kinyitottam az ajtót. Liam a falnak dőlve állt közben pedig a telefonját nyomkodta. Mellesleg rettentő dögös volt. Világoskék ing aminek a gombjai a nyakánál nem voltak begombolva és ki volt tűrve a fekete nadrágjából amihez egy fehér converse cipőt vett fel. Még lélegezni is elfelejtettem mikor végig néztem rajta.
- Azta Domi...csodálatos vagy. - nyögte ki a szavakat mire én észbe kaptam és az arcába néztem. Bár ne tettem volna mert így meg néhány pillanatra elvesztem a barna szemeibe. Ráadásul még zavarba is hozott ezzel a csodálatos vagy szövegével. Amúgy amióta vissza jött a turnéról gyakran tesz ilyen megjegyzéseket rám amivel csak még jobban összezavar. Összeszedtem magam és erőltettem egy mosolyt magamra és akkor vettem észre, hogy Ő is egy kicsit zavarban van. Oké mi van kettőnk között? Soha nem szoktunk zavarban lenni egymás előtt. Valami megváltozott és ez szerintem neki is feltűnt. Egyszerűen képtelen vagyok csak úgy rá nézni mint a legjobb barátomra.
- Köszi, Te is irtó dögös vagy...-válaszoltam aztán lesápadtam. A francba ezt nem kellett volna mondanom.- Hangosan mondtam, igaz? - kérdeztem szégyenlősen, de Liam csak felnevetett majd lágyan megsimogatta az arcom amitől kirázott a hideg. Mióta simogat engem, csak így ok nélkül? És miért érzem még most is a keze helyét a bőrömön?
- Aranyos vagy. - válaszolta majd a következő pillanatban megfogta a kezemet az ujjaink pedig össze kulcsolódtak és úgy indultunk ki az autóhoz. Ott illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót majd megvárta míg beszállok és utána pedig beült a volán mögé.
Őszintén megmondva fogalmam sincs, hogy mi történt az út alatt mivel én elképedve nézetem a jobb kezem, ugyanis az előbb még Liam azt fogta. Jaj Istenem mi van velem? Az nem lehet, hogy tényleg belé szerettem. Ráadásul ne pont most, ma este amikor le kéne feküdnünk. Félek, hogy utána nem tudnám türtőztetni az érzéseimet. De mi van akkor ha ez csak egy kis fellángolás? Igen biztos, hogy az. Hisz nekem Ő csak a legjobb barátom. Nem lehetek szerelmes bele.
Azonban nem tudtam tovább gondolkodni mivel Liam megállt a villa előtt én pedig rögtön kiszálltam. Megvártam még mellém ér majd egymás mellett indultunk be. Persze amint beértünk a srácok rögtön nekünk állítottak és boldog szülinapot kívántak amit én zavartan fogadtam el aztán pedig kezdődött a buli.
 Egy csomó ismeretlen tag és Liamnek már hűlt helye volt. Vállat vontam és leültem egy székre mikor is megakadt a szemem a barátomon amint egy fekete hajú lánnyal táncol. Szívem egy ütemet kihagyott miközben a lány Liam nyaka köré fonta csontos kezeit aki ezt egy széles vigyorral nyugtázta. A szám kiszáradt és elkezdett forogni velem a világ. Liamnek barátnője van? És én nem tudok róla? Ez nekem sok. De miért érdekel engem?
- Hé Domi táncolunk? - ugrott elém vigyorogva Harry, de én hevesen a fejemet csóváltam.
- Bocs de nem. Muszáj kimennem a mosdóba. - húztam el a számat majd amilyen gyorsan csak tudtam elrohantam az említett helység felé.
Mikor beértem becsaptam magam után az ajtót és zokogva rogytam le a hideg csempére. Soha nem éreztem még ilyet. Olyan volt mintha kitépték volna a szívemet a helyéből. Állandóan azt láttam a szemem előtt ahogy Liam vigyorogva és önfeledten táncol azzal a fekete hajú csajjal aki nem én vagyok. Mit is akarok én? Hiszen az a lány ezerszer szebb nálam persze, hogy Őt választja helyettem. Meg amúgy is fel kellett készülnöm erre. Liam helyes, aranyos és vicces fiú, persze hogy barátnőre vágyik. Én pedig nem köthetem állandóan magam mellé. Hisz csak a barátja vagyok akitől bármikor tanácsot kérhet. Soha nem szeretne szerelemmel. Erre a gondolatomra ismét felzokogtam és tenyerembe temettem az arcom. Életem legjobb szülinapi bulija. Éljen a felnőtté válás!
- Domi? - nyitódott az ajtó majd megjelent előttem a rémült Chanel. Felnéztem rá mire Ő a szája elé kapta a kezeit. Tudom borzalmasan nézhetek ki, de ez van. Most jelen pillanatban nem érdekel. Úgysem megyek innen ki. - Mi történt? - guggolt le mellém.
- Li..iaaaam. - zokogtam ismét majd Chanel magához húzott és megölelt. Jól esett, hogy legalább Ő melltettem van. - Megláttam egy másik lánnyal táncolni. - szipogtam miközben a hajamat simogatta.
- Sajnálom. - mondta végül együtt érzően majd elengedett. - Valahogy mindig is sejtettem, hogy Te szereted csak még magadnak is félted beismerni.
- De miért ilyen szar érzés? Utálom magam amiért belé szerettem. Ő soha nem fog viszont szeretni mivel úgy tekint rám mint a húgára. - töröltem ki a könnyeimet a szememből.
- Ez hülyeség. Te gyönyörű vagy és Liam az ostoba amiért nem veszi észre a körülötte történő dolgokat. Hidd el nem érdemes miatta sírni, ráadásul nem ma este mikor szülinapod van. - húzott fel a földről és a mosdóhoz vezetett, hogy mossa le az arcom és igazítsa meg a sminkem. Chanelnak igaza van. Ma az én szülinapi bulim is van. Szóval ha Liam jól érzi magát akkor én is jól fogom magam!
Mikor sikeresen eltüntettük a sírás jeleit magamra varázsoltam egy mosolyt és úgy léptem ki a mosdóból. Chanel rögtön Niallhez ment míg én hozzám ismét oda jött Harry és felkért táncolni. Ahhoz képest, hogy a szívem majd szét szakad jól éreztem magam. Egyébként Liamnek még csak a színét sem láttam. Vajon rögtön ágyba vitte a fekete bombázót? Próbáltam nem rájuk gondolni, de egyszerűen képtelen voltam.
Éjfél előtt kissé fáradtam ültem le a kanapéra egy kóla társaságában majd a következő pillanatban a semmiből Liam állt elém mosolyogva és a kezét nyújtotta felém. Ám én elhúztam a fejem. Nem vagyok rá kíváncsi.
- Mindjárt éjfél ami azt jelenti, hogy Te is tizennyolc leszel...- mondta közben pedig próbáltam túlharsogni a zenét. Kérdően pillantottam rá. Vajon most mi járhat az eszében?
- És? Gondolom Te már megszegted a fogadást szóval nem kell várnod az éjfélt. - húztam fel az orrom Ő pedig értetlenül pislogott.
- Mégis miről beszélsz? Én aztán nem szegtem meg. - csóválta a fejét hevesen. Gúnyosan felnevettem. És már hazudik is.
- Persze én meg a királynő vagyok. - horkantottam fel. Liam nagyokat pislogott és próbált értelmezni. Életem első veszekedése vele. Eléggé kellemetlen.
- Oké, mi bajod? Egész este még csak figyelembe sem vettél, sőt átnéztél rajtam...- ez volt az a pont ahol elegem lett. Méghogy én néztem át rajta? Én nem vettem figyelembe? Na majd adok én neki. Felálltam a kanapéról és villogó tekintettel álltam meg pontosan előtte.
- Én nem vettelek figyelembe? Nem tudom, hogy ki volt az aki bájcsevejt folytatott azzal a fekete hajú boszival. Ahogy elnézetem nagyon elvoltál vele. Tessék rohanj vissza hozzá mert engem már nem érdekelsz. - kiabáltam és teljesen kiakadtam. De nem a csajon hanem Liamen. Mivel miközben beszéltem Ő csak mosolygott. - Mit vigyorogsz?
- Te féltékeny vagy!
- Én aztán nem. - kulcsoltam össze a kezeimet a mellem alatt.
- De igen. És kár tagadnod. Féltékeny vagy, ráadásul Zayn húgára aki mellesleg Directioner. - kuncogott fel mire bennem még a vér is megállt. Na ne. Így beégni ráadásul még rá is jött, hogy féltékeny vagyok.
- Zayn húga? - kérdeztem elhaló hangon. Liam bólintott és fejével egy pontra bökött ahol tényleg ott volt az a fekete hajú lány miközben ugyan úgy táncolt Zaynel mint Liammel. Szóval igazat beszél. - Ó. - ennyit bírtam kinyögni.
- Tudod Domi nem értelek. - csóválta a fejét Liam. - Közeledni próbálok feléd, de te akkor Louis-val flörtölsz. Deszkázni mentek, sütsz neki. Aztán hirtelen kiderül, hogy féltékeny vagy...
- Nekem nem tetszik Louis. Csak hálás voltam neki amiért kaptam tőle azt a plüsst. - tisztáztam a helyzetet. Oké lehet úgy tűnt, hogy tetszik Louis de nem igaz. Ő csak haver, semmi több. Soha nem tudnék kikezdenki vele.
- Nem érdekel. - állított le Liam és kezeit a derekamra csúsztatta. - A tizenhatodik szülinapunkon megfogadtunk valamit és tudom, hogy Te is úgy akarod mint én...- kacsintott egyet és a táncoló népség közé húzott majd elkezdtünk táncolni. És a java még csak ez után következett...