Sixteen

Új nap új rész :D tudtam h a tegnapi rész nem lett valami nagy durranás szóval ezt próbáltam izgisre írni :D

- Te beteg vagy!- Liam
- Nem.- Domi

Szombat van, vagyis Niall szülinapi bulija ami a vidámparkban lesz az Ő kérésére. És igen Ő az érett felnőtt akit játszani kell vinni. Na mindegy, mindenki bele egyezett szóval az ír srác most nagyon boldog.
De inkább kezdjünk szépen sorjában mindent.
Az én napom eléggé furán kezdődött. Reggel...helyesbítek hajnalban akkar keltem fel, hogy szédülök és forog velem a világ. Rohantam a fürdőszoba felé és aztán szépen kijött a tegnap esti vacsi. Ezzel nem is lett volna semmi gond, de aztán mikor vissza akartam volna feküdni ez a művelet újra megismétlődött. Szóval megint rohanhattam vissza a klotyóra és megint jött a kis vukk. Hát mit ne mondjak elég ramatyul néztem ki így reggel hat óra fele.
Hulla voltam és szó szerint vissza estem az ágyba. De a rosszulétem mellé még a fejem is elkezdett fájni. De amúgy tökéletesen voltam. Szerencsémre anya dolgozott, apát pedig nem nagyon zavarja ha valami történik körülötte mikor mélyen alszik.
Egy szóval jól indult a napom. Tíz óra is elmúlhatott mikor felkeltem, de akkor is csak azért mivel Chanel hívott, hogy készülődjek ugyanis mindjárt itt vannak. Kissé bezsongtam mert mikor nagy nehezen kiszálltam az ágyból és megláttam magam a tükörben azt hittem, hogy elbőgöm magam. Holt sápadt voltam, de annyira, hogy szerintem még egy vámpír is megirigyelte volna a bőröm színét. A hajam olyan volt mintha megcsapott volna az áram. A szemeim alatt pedig hatalmas karikkák éktelenkedtek. És ha ez mind nem lett volna elég, mikor kellő képpen rendbe szedtem magam megint rámjött a hányhatnék, és lehánytam a fehér felsőm. Szóval öltözhettem át újra közben pedig azon imádkoztam, hogy múljon el.
Kintről dudáltak ami azt jelentette, hogy megérkeztek. Gyorsan felkaptam a telefonom és már rohantam is, de először még magamra varázsoltam egy mosolyt, hogy ne vegyék észre milyen szarul vagyok. Nem akarom elrontani Niall szülinapját csak azért mert elrontottam a gyomrom.
A folyosón haladva véletlenül bele ütköztem Sunnyba aki mikor meglátott undorodva elhúzta a száját.
- Borzalmasan nézel ki. - jegyezte meg a maga kedves szavaival. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt most bóknak szánta-e.
- Köszi. - morogtam az orrom alatt és megtöröltem az orrom. Sunny megveregette a vállam majd tovább állt. Miért van olyan érzésem, hogy örül a szenvedésemnek. Az ő hibája ugyanis neki volt tegnap este gusztusa kínai kajára. Én hülye meg rábólintottam, hogy rendeljen. Éreztem én, hogy fura íze van.
Megcsóváltam a fejem majd kiléptem a friss levegőre. Hatalmasat szippantottam aminek az lett a következménye, hogy megint megszédültem. Még jó, hogy pont a lépcső mellett álltam így feltűnés nélkül el tudtam kapna a korlátot és úgy csináltam mint aki pont úgy sétál le.
A házunk előtt két fekete autó állt. Alig telt el pár másodperc és a srácok, Chanel és Perrie már kint is voltak közben mosolyogtak. Liam rögtön megindult felém majd üdvözlés képpen egy csókot nyomott a számra majd elhúzódott tőlem és akkor megakadt a szeme. Remek, tuti, hogy észrevette, hogy nem vagyok jól. Nem érdekel a szent beszéde én úgyis elmegyek.
- Minden rendben? Olyan sápadt vagy...- vizslatott összehúzott szemöldökkel. Muszáj neki engem ennyire ismernie?
- Persze, csak nem aludtam jól az éjjel. - vontam vállat és mielőtt tovább tudott volna faggatózni gyorsan bemásztam Harry mögé hátra majd Liam is követte a példámat így pont én lettem középen. Míg Zayn vezetett az anyósülésen pedig Perrie foglalt helyet.
Az úton nem sokat beszélgettünk és rendesen megkönnyebültem mikor végre kiszállhattam az autóból a vidámpark előtt mivel Liam az egész úton aggódva nézett, ami engem kifejezetten zavart. De mikor kiszálltam rá kellett jönnöm, hogy nem csak nekem telt borzalmasan az út. Louis úgy pattant ki a volán mögül mintha rakétából lőtték volna ki majd Harry háta mögé menekült és úgy nézett ki onnan többet el sem akar jönni. Értetlenül bámultunk rá.
- A haza vezető úton Zayn Te mész az evőgépekkel mert nekem nincs hozzájuk idegzetem. - fújtatott mérgesen Lou, Harry pedig próbált elállni előle, de a répaimádó srác állandóan vissza húzta. Szerencsétlen fürtöskének pedig tűrnie kellet, végül pedig bele nyugodott, hogy nem tud elmenekülni barátja karmai közül.
- Miért mi történt? - kérdezte végül Perrie. Na igen ez értelmes kérdés, de nem Louisnak. Mármint Ő ha egyszer valamit elkezd magyarázni akkor estig nem fejezi be.
- Mi történt? Elmondom én neked, hogy mi történt. Alig indultunk el de Miss.Chanel elkezdett jajgatni, hogy éhes mivel nem volt ideje kellő képpen megreggelizni. Niall kérésére meg kellett állnunk egy benzinkútnál. Mikor vett magának kaját elindulunk. Alig telt el öt perc Niall kijelentette, hogy korog a hasa és még én voltam a hibás mivel elhajtottam a Nando's előtt. Vissza fordítatott és teletankolta magát. Aztán mind ketten rákezdtek, hogy még mindig éhesek. Komolyan mondom majdnem ott hagytam Őket a Mekinél. - panaszkodott Lou mi pedig visszafolytott nevetéssel hallgattuk a történetét. Chanel és Niall pedig csak ártatlanul pislogtak úgy mint akiknek ehhez semmi közük.
- Vattacukor szagot érzek. - szagolt bele a levegőbe Niall. Harry homlokon csapta magát, Louis felordított és elrohant, Harry pedig utána. Niall elindult vattacukorét Chanel rögtön követte. Így csak mi maradtunk ott Zaynel és Perrievel.
- Be is megyünk, vagy csak azért jöttünk, hogy itt ácsorogjunk? - szólalt meg Zayn és elindult a vidámpark felé. Liam rögtön elkezdett aggodalmaskodni, hogy mi lesz így, hogy a többiek lemaradtak. Zayn elkezdte nyugtatni, hogy nem lesz semmi bajuk mivel tudnak magukra vigyázni. Szóval Ők igy ketten elbeszélgettek elöl mi pedig lassan sétáltunk mögöttük Perrievel.
- Velük aztán zajlik az élet. - mosolyodott el Perrie kedvesen. Bólintottam egy aprót, de megbántam mert megint kezdtem furán érezni magam. Csak ne hánjam el magam. Csak ne hánjam el magam.
- Hát igen. Velük tényleg soha nem lehet unatkozni. - mosolyogtam vissza közpedig pedig a pólóm alját gyűrtem. Legalább addig sem forog velem a világ. Viszont most van először az, hogy kettesben vagyok Perrievel. Szóval akár ki is faggathatom, hogy mi van közte és Zayn között. - És most akkor Te és Zayn jártok?- kérdeztem óvatosan. Nem akartam tolakodó lenni, vagy ilyesmi.
- Még nem kérdezte meg, de már megcsókolt. - válaszolta és látszott rajta, hogy zavarban van. Gondoltam nem kérdezősködök többet. Hisz úgyis elmondja ha akarja. Épp szólásra nyitotta volna a száját mikor a fiúk megtorpantak és bevártak minket.
- A srácok üzenik, hogy a hullámvasútnál vannak és már megvették a jegyeket, ugyanis Niall minden áron oda akar felülni. - mondta Zayn és zsebre csúsztatta a telefonját. Hullámvasút? Most? Rosszul vagyok és így is mindját kidobom a taccsot. Jaj.
Menekülni nem tudtam mivel Liam megfogta a kezem az ujjaink pedig összekulcsolódtak és úgy indult el a hullámvasút felé. Mikor oda értünk a többiek már izgatottan vártak és mind a csorda megindultak a vasút felé. De én meg sem torpantam.
- Asszem én ezt most kihagyom. - motyogtam az orrom alatt, így csak Liam hallotta meg. Rögtön felém fordult és értetlenül nézett. Fura ezt pont az én számból hallani mivel imádom a hullámvasutat és Ő ezt nagyon jól tudja.
- Micsoda? Domi én komolyan aggódom érted. - nézett a szemeim közé. Sóhajtottam egy aprót és leszegtem a fejem. - Az arcod sápadt, alig beszélsz valamit most meg nem akarsz felülni, pedig régen tíz ember se tudott volna vissza tartani. - érvelt komoran. Oké Őt nem lehet  áttverni. Francba. Mert nekem kellett a legjobb barátommal össze jönnöm, aki úgy ismer mint a tenyerét.
- Egy kicsit rosszul érzem magam. - mondtam végül csendesen. Liam felém lépett majd egy lágy puszit nyomott a homlokomra én pedig megöleltem és percekig csak úgy álltunk.
- Hé galambocskáim, Ti nem jöttök? - kiáltott ránk Louis aki már a többiekkel együtt a hullámvasútban ült.
- Most nem. - szólt vissza Liam és ezzel lezártnak tekintette a témát. Lou vállat vont és vissza fordult Harry felé majd beszélgetni kezdtek. Hálás voltam Liamnek amiért ilyen könnyel elrendezte a dolgokat, azonban lelkiismeret furdalásom is volt amiért miattam nem szórakozhat.
- Nyugodtan felülhettél volna Te is. Miattam nem kell aggódnod. - húzódtam el Tőle és lesütöttem a szemeimet.
- Nélküled nem lenne olyan jó buli. - mosolyodott el és egy puszit nyomott az arcomra majd kezeit a derekamra tette és úgy kezdtünk el sétálni.
Miközben sétáltunk Liam vett két fagyit csak azért, hogy ne legyen üres a kezünk. Azonban én mikor megéreztem az ízét a számba elhánytam magam. Egy csomó ember végig nézte miközben a fűben görnyedek miközben Liam az egyik kezével a hajamat fogta hátra míg a másikkal a derekamat fogta nehogy bele essek a hányásomba. Végül aztán nagy nehezen felálltam és a pólómmal megtöröltem a számat küldtem egy erőtlen mosolyt barátom felé aki komolyan a fejét csóválta. Na most megkapom a magamét.
- Szóval ez volt egész nap a bajod. Beteg vagy és Te képes voltál így eljönni. Ezért nem merted megmondani mivel tudtad, hogy akkor nem engedném, hogy elgyere. - mondta komoran, kezeit pedig összekulcsolta a mellei alatt. Szemei szikrákat szórtak én pedig még mindig rosszul éreztem magam.
- Sajnálom. Én csak nem akartam elrontani a napot. - mentegetőztem és egy könnycsepp csordult le az arcomon. Liam szíve úgy látszik megakadt rajtam mert gyengéden letörölte a kósza könnycseppet és szorosan megölelt.
- Most már mindegy, itt vagy...- morogta a hajamba. Remek így most már nem csak az én napom van elcseszve hanem az övé is. - Gyere elmegyünk a szellemkastélyba. Ott csak nem hányod el magad. - vigyorodott el majd megragadta meg a karom és elindultunk.
Csak valahogy nem volt igaza. Ugyanis amikor beléptünk és a sötében sétáltunk miközen próbálták ránk hozni a frászt megint elkapott a rosszulét. De mivel sötét volt így nem tudtam hova hánytam. Végül aztán mikor világos lett megtudtuk, hogy pont Liam cipőjére ment na meg az én felsőmre. Undorítóan néztünk ki. Liamnek több se kellett rögtön kihúzott onnan és már kotorta is elő a telefonját.
- Te jobban beteg vagy mint amit én hittem. Ki kell pihenned magad, szóval haza megyünk. - fordult felém és a fűben pedig próbálta letörölni a trutyit a cipőjéről. Nem ellenkeztem, hogy nem akarok haza menni. Őszintén megmondva tényleg feküdni akartam már.
Többiek alig öt perc múlva előttünk voltak.
- Veletek meg mi történt? Úgy néztek ki mint akiket lehánytak. - húzta el a száját Chanel. Harry ezt hallatán rögtön elém lépett és megszagolta a felsőm. Aztán rögtön befogta az orrát és távol állt tőlem. Milyen rendes.
- Chanel ez nem csak úgy néz ki. Ez tényleg hányás. - válaszolta Harry. Most komolyan ennyire érdekes téma?
- Haza kell mennünk. Domi rosszul van, és tízpercenként kidobja a taccsot. - szólt közbe Liam. A többiek pedig komolyan bólintottak és elindultunk a villa felé. Hát igen ez tényleg egy szuper nap volt...