Fifteen

Hellló! Oké ez a rész nekem nagyon nem tetszik ráadásul eléggé megszenvedtem vele :/ De aztán lehet, hogy nektek más a véleményetek :)

- Szeretlek. - Domi
- Tényleg?- Liam

- Összejöttetek? - Chanel egyszerre kezdett el sikoltozni, ugrálni az ágyán és ráadásul még chipset is be akarta tömni a szájából. Persze ebből az egész műveletének az lett a vége, hogy a chips a torkára futott szóval percekig a hátát ütögettem míg újra normálisan kapott levegőt. Mert neki állandóan ennie kell. Rémes egy tulajdonság. Azonban a legtöbb esetben most jól letolnám a hasa miatt, de most figyelmen kívül hagyom és tovább mosolyogok. Egyébként nem tudom, hogy vagyok képes ennyit vigyorogni, még apám is megszólt mivel állítása szerint az eltelt tizennyolc évben nem vigyorogtam ennyit. Most tehetek én róla, hogy boldog vagyok? - Mikor? Hogyan? Úr Isten muszáj mindent elmondanod...- Chanel ismét ugrott egyet. Valahogy pont erre a reakcióra számítottam.
- Hé nyugi. - állítottam le, de nem nagyon akart rám hallgatni mivel most már nem csak én vigyorogtam hanem Ő is. - Amúgy már több mint egy hete, csak azóta nem tudtam veled beszélni, telefonon meg nem akartam. - húztam el a számat.
Igazából már rögtön másnap el akartam volna neki mondani, csak akkor pont Niallel volt és nem akartam zavarni őket. Mondjuk ez elég béna kifogás mivel mostanában szinte mindig együtt vannak. De hát ez meg van értve mivel szerelmesek. Ráadásul én is szinte az összes szabad percemben a fiúknál vagyok. Vagyis inkább Liammel. Amúgy ez tök vicces mivel még mindig barátok vagyunk és ugyan úgy tudunk ökörködni együtt, csak annyi különbséggel, hogy percenként elcsattanik közöttünk egy csók.
- Ez annyira szuper. - tapsikolt boldogan tovább Chanel és csodák csodájára valahogy abba hagyta az evést. Úgy látszik ez most jobban érdekli mint a kaja. Végre! - Te és Liam én és Niall...aztaaa akkor most mi vagyunk az 1D barátnők? - szemei hirtelen elkerekedtek majd maga elé bámult.
Ez így elég furán hangzott. Oké én tudom, hogy Liam egy híres fiú banda egyik oszlopos tagja és azt is tudom, hogy ennek meg lesz a következménye, ha kiderül. Hisz eddig csak úgy ismertek mint a legjobb barátnőjét aki az összes XF-os fellépésük ott tombolt az első sorban és akiről egy csomó kép volt Twitteren. Most meg hirtelen a legjobb barátból, barátnő lett. Chanelt már elfogadták hisz már egy éve Niall barátnője, ráadásul próbált a rajongók kedvében járni. Ez kb. annyiból állt, hogy egy csomó ember követett közösségi oldalakon, vissza írt nekik kedvesen és vicces képeket készített Niallről és feltette a netre a rajongók legnagyobb örömére. Szóval az Ő kapcsolatuk rendben volt, Chanel pedig példakép lett és minden lány rá akart hasonlítani. - Alig várom már, hogy négyesben randizni menjünk. - örült tovább. Egy kissé túlpörgött.
- Ja én is. - bólintottam mosolyogva. Amúgy én még ilyenre nem gondoltam. Vagyis hát örültem, hogy együtt vagyunk meg minden. Meg amúgy, hogy őszinte legyek még rendes randink sem volt, hisz egyik éjjel lefeküdtünk, reggel összevesztünk mivel azt hittem itt hagy egy évre, aztán eljött hozzám és szerelmet vallott azóta pedig együtt vagyunk. - Amúgy várod már Niall szülinapját? - váltottam témát. Tényleg említettem már, hogy most szombaton lesz a Szöszi szülinapja? Elképesztő, hogy milyen hamar megy az idő. Szóval úgy döntött, hogy a vidámparkban akarja megünnepelni mivel még soha nem járt ott a srácokkal. Szerintem vicces lesz.
- Niallel mostanában másról sem lehet beszélni. Biztos jó buli lesz ahogy a srácokat ismerem. - vigyorogta Chanel. Ezzel egyet kell értenem. Igazából a mi szülinapunk is elég jó volt csak az a baj, hogy én nem nagyon vettem részt rajta. Vagy a mosdóban bőgtem, vagy meg épp Liammel voltam. Pedig szívesen megnéztem volna ahogy Larry Stylinson kiüti magát. Na mindegy majd máskor.

○○○

Unottan játszottam az egyik tincsemmel miközben a TV-ben valami értelmet film ment, ráadásul Zayn és Harry az egészet végig veszekedte míg Louis békésen aludt mellettem Liam pedig a konyhaasztalnál ült és tökre bele volt merülve a laptopozásba. De annyira, hogy még csak felénk sem pillantott. Ráadásul Niall és Chanel már órák óta az Ír srác szobájában van becsukva. Igen, élménydús délután. Végül már unalmamban nyögtem és a combomon doboltam, de valahogy senki nem figyelt rám. Csak annyi változatosság történt, hogy Louis feje állandóan a vállamra pottyant én pedig győztem vissza nyomni a kanapé hátának. Van egy olyan érzésem, hogy direkt csinálta az egészet mivel már rég fel kellett volna ébrednie. 

Fejemet a konyhában ülő Liamre vezettem aki valamit figyelmesen böngészett. Gondoltam egy kicsit felidegesítem.

- Liam! - szóltam barátom felé, de még csak rám se pillantott. Ugyan úgy bámulta a laptopját mint ezelőtt pár perccel. Oké ez most vicces lesz. - Liam, Liam, Liam, édes, bébi, Li, Li, Leeyum, apuci, LIAM! - persze erre már mindenki felém fordult és értetlenül bámultak rám. Végül Liam is és felém fordította a fejét.

- Ó Istenem, mit akarsz? - kérdezte és az ég felé emelte a fejét. Tudtam, hogy ez totál kikészíti.

- Szeretlek. - vontam vállat egyszerűen és bájosan rámosolyogtam. Na akkor le kellett volna fényképezni az arcát mivel rettentő mókás volt. Szerintem nem tudta eldönteni, hogy mit csináljon. Ordítson amiért percekig a nevét kiabáltam aztán csak annyit mondtam, hogy szeretem. Vagy pedig nevessen fel boldogan amiért ilyen szépet mondtam neki. Végül az utolsónál döntött.

- Tényleg? - húzta fel a szemöldökét vigyorogva majd lehajtotta a laptopja tetejét, felállt és szó nélkül bele ült az ölembe mire én fájdalmasan felnyögtem a súlya alatt. Persze, hogy direkt csinálta. Láttam az arcán a diadalittas mosolyt amit a szenvedésem váltott ki. - Szerencséd van mivel én is szeretlek. - mosolygott tovább és elkapta a fejem majd magához húzott és megcsókolt, de persze úgy, hogy véletlenül össze kócolta a hajam. Ezt még csúnyán vissza fogja kapni. Ráadásul a srácok "húúú"-ztak a háttérben. 

- Én is szeretlek. - nyitotta ki a szemeit Louis, Liam pedig undorodva elhúzta a száját. 

De Lout nem érdekelte. Kezeit széttárta és azon volt, hogy arcon puszilja Liamet. Ezt mikor a srác észrevette próbált elhúzódni, de ennek az egész műveletének az lett a vége, hogy lecsúszott a kanapéról és természetesen engem is magával húzott. Szerintem én soha többet nem fogok tudni felkelni a szőnyegről mivel Liam totál kilapított. Leeyum boldogan nevetett rajtam és élvezte a helyzetet ráadásul eszében sem volt lemászni rólam.De a java még csak ez után jött ugyanis Louis is beszállt a buliba így ő pedig ráugrott Liamre és még csak nem is zavartatták magukat, hogy én alattuk vagyok. A hab a tortán már csak Harry volt aki ráült Louis seggére és ott izgett- mozgott. Magamban könyörögtem, hogy Zayn ne szálljon be közéjük.

Úgy látszik hatott az imádkozásom mert mikor Zayn megindult nyitódott az ajtó és Perrie lépkedett felénk a maga barátságos arcával. Ám mikor észrevette az emberrakást megtorpant az ajtóban és vele egy időben Zayn is ráadásul még el is pirult. Most az egyszer örültem Perrinek, mondjuk eddig még csak egyszer találkoztunk amikor pár napja itt aludtam és Ő is itt volt Zaynél. Egyébként tagadják, hogy bármi is lenne köztük, de én véletlenül megláttam Őket miközben Zayn ágyán fekszenek ölelkezve. Szerintem aranyos lány és pont Malikhoz való. 

- Könyörgöm szálljatok már le rólam...-ordítottam fel. Perrie szíve megakadt rajtam és lehúzta Harryt Louisról Zayn pedig Louist Liamről, de az utóbbi  még mindig nem zavartatta magát. Ezért aztán kénytelen voltam a seggébe csípni. Legalább megtette a hatását mivel felugrott rólam és fájdalmasan a hátsóját simogatta majd miközben Harry felvakart a szőnyegről küldött felém egy gyilkos pillantást. - Perrie örök hálám, mellesleg király a hajad. - dícsértem meg a rózsaszín fürtjeit amit úgy látszik mostanában újított be. Tovább beszélgettem volna még, de szemem megakadt Liamen aki csendben próbált felmenni a szobájába. Gondolkodás nélkül a hátára ugrottam kezeimet pedig a nyaka köré kulcsoltam.

- Mit csinálsz? - emelte hátra a fejét Liam, de azért kezeivel hátulról megtartott. Szerintem tök mókás volt ahogy a hátán csimpaszkodtam.

- Indulás előre! - mutattam a jobb kezemmel előre mint a lovasok szokják. Szegény Leeyum pedig nem tudott mást csinálni így muszáj volt a hátán cipelnie egészen a szobájáig. Ott aztán rögtön ledobott az ágyára majd úgy szétterült mint aki most készül meghalni.

- Nem érzem a hátam. - jajgatott fájdalmasan én pedig a hasára ültem vigyorogva. - Mond csak nem töltesz te mostanában túl sok időt Chanellel és Niallel? - húzta fel a szemöldökét közben pedig a súlyomra célozgatott. Oké azt tényleg be kell vallanom, hogy az utóbbi pár napban tényleg többet eszek mint amennyit szoktam, de ez csak azért van mert változó korban vagyok. 

- Szóval ezzel azt akarod mondani, hogy kövér vagyok? - kérdeztem tettet bunkóssággal majd felhúztam az orrom és lemásztam róla és az ágy végébe mentem közben pedig összekulcsoltam a kezeimet a mellem alatt. Alig telt pár másodperc Liam hátulról átkarolta a derekamat és egy puszit nyomott a nyakamra.

- Te tökéletes vagy. - mondta kedvesen én pedig megfordultam így szembe ültünk egymással. - Még akkor is ha most hetekig nem fogok tudni a hátamon aludni. - kuncogta mire én játékosan meglöktem a vállát. Aztán kiöltöttem rá a nyelvem, de elkapta a kezem és magához húzott annyira, hogy tudjon megcsókolni. A pillangók szokás szerint életre keltek a hasamban mint mindig amikor megcsókol...