Four

Sziasztok. Itt is a kövi rész. És ahogy igértem itt már ugrunk egy picit az időben szóval már tizennégy évesek. Ha engem kérdeztek szerintem eléggé izgis lett xD na mind1 majd ti eldöntitek :P

- Ezt most elszúrtam,igaz? - Domi
-Nem csak elsietted. - Liam

Tizennégy évesen komolyan ciki ha valaki még nem csókolózott? Őszintén megmondva egészen mostanáig nem gondolkoztam ilyen dolgokon. De aztán néhány napja ez változott. Pontosabban azóta amióta véletlenül a suliba bementem a csaj mosdóba és megláttam a legjobb barátnőmet Chanelt az egyik évfolyamtársunkal Davel miközben nagyon benne voltak a dologban. Inkább ne szaladjunk ennyire előre...
Egy szokványos nap volt a gimiben. Vagyis én azt hittem. Ugyan úgy kezdődött minden mint minden nap. Reggel Liammel mentem suliba közben pedig átbeszéltük az este történteket amiket már tegnap este egyszer megbeszéltünk wabcamerán. Tök vicces, hogy szinte semmi nem történik mégis órák hosszat vagyunk képesek beszélni a...semmiről. És még mielőtt nem lennétek képben gyorsan elmondom, hogy az általános óta a legjobb barátok vagyunk. Igen CSAK barátok. És ugye a fogszabályzóm is még mindig megvan amit Liam miatt kaptam mikoris behúzott egyet önvédelem órán. Akkor még sírt amiért megütött, most már inkább nevet rajta mikor elmegyünk kajálni együtt és a fogszabályzómba bele ragad a kaja maradék. Hát igen Liam eléggé megváltozott a jó értelembe. Már normálisan beszél, de még mindig csak én és Chanel vagyunk a barátai. Az utóbbival mondjuk nem jön ki annyira jól mivel mindig össze tudnak valami veszni, de mégis megtűrik egymás társaságát. Talán azért mert osztozniuk kell rajtam. Na mindegy.  Az a lényeg, hogy Liamet már nem piszkálják a beszédje miatt és így normális életet tud élni.
Szóval a magaviseltem még mindig ugyan úgy megmaradt. Nagyszájú vagyok és mindenkinek megmondom a magamét. Senki és semmi nem érdekel. Talán ezért is küldtek ki megint a tesi óráról. Pedig én csak annyit mondtam, hogy nem fogok futkosni az iskola körül mint egy nem normális. Hát a tanárnő nem így gondolta. Leordította a fejem, hogy mit gondolok magamról és kitessékelt az óráról ráadásul még azt is az orromra kötötte, hogy erről fognak tudni a szüleim. Egyszerűen vállat vontam majd miközben elmentem intettem egyet Liamnek aki a többi fiúval épp focizott. Sajnálkozva intett egyet majd elmosolyodott és vissza fordult a többi fiú felé.
Gyorsan áttöltöztem és pár perc múlva már a suli egyenruhájában róttam a folyosókat, hogy megkeressem Chanelt ugyanis Ő pont most a dráma körösökkel próbált valamilyen karácsonyi ünnepségre. Chanel nagy álma, hogy egyszer színésznő lehessen csak az a baj, hogy tehetsége nincs. De ezt nem bírja felfogni. Gondoltam felhívom, hogy melyik teremben vannak ezért befordultam az egyik lány mosdóba mivel a folyosón tilos volt telefonálni. Igen ez a gimi tele van szabályokkal amik idegesítőek.
Fel sem pillantva a telefonomból úgy nyitottam be a helységbe majd valami fura cuppogós hangokra lettem figyelmes. Lassan pillantottam fel az előző tevékenységemből majd a látószerveim majdnem kipotyogtak a helyükből mikor megpillantottam Chanelt miközben egyik kezével az évfolyamtársunk hajába túr a másikkal pedig a nyakánál fogva húzza magához ,a srác vagyis Dave pedig szó szerint felfalja az ajkait.
Nem tudtam eldönteni, hogy most röhögjek fel vagy pedig ássam el magam helyben. Erre komolyan nem számítottam. Vagyis én még ilyen közelről senkit nem láttam smárolni. Zavarba ejtő volt.
- Khm...- köszörültem meg a torkom mire a galambocskák hirteln szétrebbentek. Chanel rögtön kivette a kezét Dave fekete sörényéből a srác pedig csak nyelt egy nagyot. - Bocs ha zavarok.
- Dehogy zavarsz. Már úgyis...végeztünk. - legyintett egyet Dave, de mielőtt Chanel szólhatott volna valamit a fülébe súgott majd felvette a földről a táskáját és kiviharzott a helységből.
Barátnőm vigyorogva fordult a tükör felé és mintha semmi nem történt volna elkezte rúzsozni a száját. Így most már nem csak a körmei virítottak vörösen hanem a szája is. Oké Chanel tényleg megváltozott. Nincs olyan fiú a suliban akinek ne tetszene.
- Ez meg mégis mi volt? - álltam mellé és valahogy féltem a tükörbe nézni. Én a fiús stílusommal elveszek mellette. Rajta még soha nem láttam convers cipőt, sőt még farmert se.  Ellenbe velem.
- Mégis mi?
- Nem gondolod, hogy  még túl fiatal vagy ahhoz, hogy csókolózz valakivel? - tértem rögtön a lényegre mire Ő hirtelen levágta a mosdóra a rúzsát és villogó tekintettel fordult felém. Talán túl durván fogalmaztam, vagy esteleg félre értette. Remélem nem hiszi azt, hogy azt gondolom róla, hogy egy ribanc. De ez a dolog nálam akkor is kiverte a biztosítékot.
- Fiatal? Domi tizennégy évesek vagyunk és a mi korunkban tök normális. Kérdezd meg a többieket. Az osztályból szinte már mindenki csókolózott. - mondta büszkén mire én még kényelmetlenebbül éreztem magam. Már mindenki csókolózott? Ez komoly?
- Tényleg? - kérdeztem hihetetlenkedve.
- Na jó pontosítok. Majdnem mindenki. - helyesbített, de tudtam, hogy ezzel rám céloz. Oké ez tényleg cikis helyzet. Megint én vagyok lemaradva.
Igen innentől kezdtem el gondolkozni ezeken a dolgokon és hülyén éreztem magam mikor beléptem az osztályba és végig néztem a többieken. Valahogy olyan mások voltak a szemeimben. Le vagyok maradva, de rendesen. Akkor döntöttem el, hogy sürgősen változtatnom kell ezen...

Liam Payne

- Csókolózni? - kis híján lefordultam az ágyamról mikor az egyik este Domi átjött hozzám és elmondta végre , hogy mi baja van. Aminek örültem csak nem gondoltam, hogy ez a baja. Vagyis az utóbbi időben feltűnt, hogy...más lett. Nem öltözött annyira fiúsan és sokat beszélgetett rajtam kívül más sráccal is. Ami nem nagyon tetszett mivel megszoktam, hogy általában csak velem beszél. Meg aztán ez az új stílus nagyon nem illett hozzá. A fiúk megfordultak utána, ráadásul a fogszabályzóját is áttlátszósra cserélte amitől még aranyosabb lett az arca. Még mielőtt félre értés történne, nem tetszik, csak szimplán megszoktam, hogy mindig mellette vagyok mint egy férfi. Jó vicc, hisz mindig Ő volt az aki megvédett. De akkor is Ő csak az én Domim. Igen akinek miattam lett fogszabályzója és akire a szüleim úgy tekintenek mint egy Istennőre amiért hat éves koromban szólásra bírt.
- Aha. Chanel szerint az osztályban már mindenki csókolózott. - bólintott és törökülésbe ült és úgy vizslatott.
- És én mi vagyok? - kérdeztem úgy mint aki megsértődött azon, hogy rám nem gondolt. Amúgy nekem nem mondott semmi újat. Nagyon is jól tudtam, hogy sokan már túlestek rajta, de engem nem nagyon zavart. Nem késtem el még semmiről. De akkor is most zavarba jöttem, de rendesen. - Képzeld el, hogy még én sem csókolóztam.
- Tudom. Pont azért gondoltam arra, hogy mi lenne akkor ha...- itt zavartan lesütötte a szemeit mire én közelebb másztam hozzá, hogy jobban halljam a mondanivalóját.
- Mi lenne akkor ha mi? - kérdeztem értetlenül. Végre ismét felemelte a fejét az arcán pedig megjelent két piros folt ami azt jelentette, hogy zavarban van. Ami nála nagy szó mivel Ő semmitől nem fél.
- Ha megcsókolnál? Persze mint barátok és csak azért, hogy mind ketten túlessünk rajta. - hadarta el bennem pedig még az ütő is megállt. Előbb majdnem lefordultam az ágyról, de szerintem most tényleg megtörténik. Jól hallottam? Domi azt akarja, hogy csókoljam meg? Oké de ez engem miért érdekel? Hisz a legjobb barátom szóval semmi jelentősége nem lenne. Ugyan úgy barátok maradnánk. - És így legalább egyikünk sem bénázna ha eljönne az ideje, ráadásul senki nem cikizne azért mert még nem csináltuk. - meggyőzött.
- Hát nem is tudom Domi. Nekem fogalmam sincs hogyan kell. - túrtam bele kivasalt hajamba zavartan. Igazából ezen még soha nem gondolkoztam mivel úgy gondoltam, hogy még nem jött el az ideje.
- Én se. - nevetett fel amitől kicsit megnyugodtam. - Viszont a minap láttam Sunnyt miközben otthon a kanapén csókolózott a pasijával és emlékszem, hogyan csinálta. - őszintén megmondva nem nagyon akarom Sunnyt utánozni. De jobb mint a semmi.
- Oké legyen. De először igérd meg, hogy ez a kis...játék nem fog változtatni a barátságunkon. - néztem a szemei közé mire Ő hatalmasat bólintott. És miért játéknak neveztem? Mert nem szeretem Domit szóval ennek a csóknak semmi jelentősége nem lesz. Vagyis számomra. - Akkor kezdjük. - csaptam össze a kezeimet és lassan becsuktam a szemem, de pár másodperc múlva ki is nyitottam mivel mikor az utolsó mondat elhagyta a számat, Domi eszeveszett módon nekem ugrott és letámadta a számat ráadásul pont bele térdelt a gyerekgyártó szerszámomba amitől káprázni kezdett a szemem és szó szerint nem csinált mást csak az ajkait az enyémeknek nyomta közben pedig a pólómat tépte. Na igen ezért nem akartam Sunny csókolózási stílusát utánozni. - Domi...ez...így...nem...lesz jó. - állítottam le és szerencsémre hallgatott rám mivel elengedte a pólómat és végre elvette a térdét a fájdalmas pontomtól azonban még mindig elég közel volt hozzám ami jelen esetben nem volt jó.
Emlékesztek mikor azt mondtam, hogy a stílusa megváltozott és mostanában már lányos holmikat is hord? Na ez ma is így volt mivel egy fehér pántos top volt rajta és miközben az arcomhoz hajolt tökéletes betekintést nyertem a dekoltázsához és észre vettem, hogy melltartó van rajta mivel hát eléggé kerek volt már, amit egész eddig nem vettem észre. Soha nem hittem volna, hogy pont az első mellek amit látni fogok az a legjobb barátomé lesz. Éreztem, hogy a nadrágom megfeszül és ezt Domi is észre vette mivel küldött felém egy értetlen pillantást miközben a nadrágomban lévő dudort nézte. Oké erre totál nem szímítottam. Mert kellett neki ilyan hülye felsőt felvennie? Mégis mikor lettek neki ilyen mellei? És én eddig miért nem vettem észre? Gyorsan egy párnát raktam a merevedésemre csak azért nehogy kérdezősködni kezdjen mivel nem tudtam volna neki elmagyarázni. Őszintén még magamnak se tudom elmagyarázni, hogy mi történik.
- Ezt most elszúrtam igaz? - sütötte le a szemeit szomorúan. Komolyan ennyire fontos neki, hogy túlessen az első csókon? Ha így állunk akkor segítenem kell neki mivel utálom ha szomorú.
Mélyen kifújtam a levegőt és elfelejtettem az előbbi incidenst végül pedig elvettem a nadrágom elől a párnát mivel eléggé hülyén nézhettem ki.
- Dehogy, csak egy kicsit elsietted. - nyugtattam meg és barátságosan megsimogattam a kezeit és küldtem felé egy széles mosolyt. - Tudod én is láttam már Ruthot csókolózni és szerintem az sokkal élvezhetőbb volt. - mesétem mire a szemei felcsillantak.
Közelebb csúsztam hozzá majd a jobb kezemmel kifésültem egy kósza hajszálat az arcából és éreztem, hogy az izmai megfeszülnek. Kezemet otthagytam és lágyan felém húztam. Szája résnyire szétnyílt és úgy várta a folytatást. Én még mindig mosolyogtam közben pedig a száját néztem. Éppen úgy izgultam én is mint Ő. Lassan nyomtam számat az ajkaira szemeim pedig automatikusan lecsukódtak. Hallottam ahogyan felsóhajt végül pedig visszacsókolt. Nyelveink vad táncba kezdtek és éreztem, hogy egyik kezével áttkarolja a nyakamat miközben a másikkal a hajamat cirógassa és bele mosolyodik a csókunkba. Hasam görcsbe rándult miközben ajkaink vadul falták egymást.
Hosszú percek elteltével váltunk csak el akkoris levegőhiány miatt. Mind kettőnk arca ki volt pirulva és egyszerűen képtelen voltam rá nézni.
- Tudod örülök, hogy Te vagy a barátom. - mondta mosolyogva.
- Én is. - bólintottam rá és próbáltam kiverini a fejemből az előbb történteket. Még jó, hogy semmi jelentősége nincs.