04

Sziasztok !!! Itt is a kövi rész :D Remélem elnyeri a tetszéseteket :) Ó és oldalt a bloglovinon fel lehet iratkozni rendszeres olvasónak. És lassan meglesz a 10000 látogató! 

Liam Payne

Életemben először vagyok a belvároson kívül és, hogy őszinte legyek soha nem is nagyon érdekelt, hogy vajon milyen lehet a Chelsea negyed. A pletykáknak nem hittem, de akkor is azért bennem maradtak akár mennyire sem akartam figyelni rájuk. Persze a pletykáknak nem lehet hinni, hisz rólam is mennyi hazugság terjengett már amiből semmi nem volt igaz.
Lehet, hogy ezzel a negyeddel is minden rendben van és még egy gyilkosság sem történt ott, csak valamilyen ütődött elterjesztette, hogy valaki ott élő ölt meg egy magamfajtát. Nem értem, hogy miért kell különbséget tenni két lakos között. Hisz a belváros és a Chelsea negyed is Londonhoz tartozik, akkor meg minek ez a nagy felhajtás.
De, hogy még a srácok is bedőltek ennek az egésznek na az már nálam végképp kiverte a biztosítékot. Inkább terpeszkednek tovább a kanapén, minthogy eljöjjenek egy árvaházba ahol egy csomó rajongónk van. Akár mennyire is félnék akkor is eljönnék. Jó persze mivel én ilyen ütődött vagyok aki mindenkinek segít. Nem tehetek róla, áldott jó szívem van.
Magamban elmosolyodtam mikor elhagytam egy táblát amire a Chelsea szó volt ráfeste. Megérkeztem!
Nyeltem egyet és lassítottam az autó tempóján, hogy lássam meg az árvaházat ami eléggé nehéz feladatnak bizonyult. A járdákon csak néhol volt világítás ráadásul az a néhány is csak pislákolt. Az utak tele voltak üveg szilánkokkal a házak pedig meggyötörtek voltak. Olyan volt mintha egy másik városba jöttem volna. Azt hiszem kezdem érteni, hogy miért van ez a nagy ellentét. A belvárosba méregdrága villák vannak meg hatalmas áruházak tele nevezetességekkel. Itt pedig szerintem egy alkoholista számít nevezetességnek aki a járdán van szétterülve mint egy hulla. Vagyis remélem, hogy csak úgy néz ki mint egy hulla.
Elfordítottam a fejem és csak az útra összpontosítottam. Kissé félelmetes volt, hogy szinte senki nem tartózkodik az utcákon. Pedig még nincs is olyan késő.
Erősebben szorítottam a kormányt és minden épületet jól megnéztem. De mikor pontosan ötször átmentem ugyan azokon az utakon, kissé mérges lettem. Csak én lehetek képes eltévedni egy ilyen kicsi negyedben.
Befordultam egy sötét kis utcácskába a szívem pedig nagyot dobbant mivel megpillantottam pár embert akik a járda szélén álltak. Ők biztos el tudják mondani, hogy hol van az árvaház.
Mikor kellő közelségbe értem megállítottam a motort és kiszálltam. Addigra az ott tartózkodók szembe álltam velük. Kissé megszeppentem mikor végig néztem izmos testükön és hatalmas termetükön. Elég apró voltam így mellettük, pedig én is rendszeresen járok edzeni.
- Sziasztok! - köszöntem kedvesen és a kezemet nyújtottam, de azok csak rám förmedtek. Fogaikat kivillantották és az öklüket tördelték. Félelmetesen néztek ki. Őszintén megmondva kissé megijedtem. Gyorsan zsebre csúsztattam a kezem, csak azért hogy ne nézzek már ki olyan bambán. Ismét szólásra nyitottam volna a számat, de a magasabbik alak megelőzött.
- Eltévedtél Fehérke? - kérdezte bunkón. Pislogtam párat, de nem szóltam. Most komolyan Fehérkének szólított? Hisz nem is annyira fehér a bőröm. Jó mellettük tényleg fehér vagyok, de akkor is. -  Tudod a mi környékünkön nem nagyon szeretjük a Te fajtádat. - lépett felém egyet én pedig hátráltam egyet. Kicsit sem tűnt úgy mint aki barátkozni akarna velem.
- Én csak kérdezni...
- Pofa be! - ordított rám mire én nyekkentem egyet. Ez már kicsit sem vicces. - Még a parfümöd is méregdrága. - kezeivel a kabátom gallérját szorította erősen. - Kár, hogy ide merészkedtél.
- Engedj el mert nagyon megbánod. Fogalmad sincs, hogy kivel kezdtél ki. - sziszegtem a fogaim között keményen. Fekete szemeit össze szűkítette és úgy meredt rám. Oké lehet, hogy túl lőttem a célon, de Ő kezdett el fenyegetni. Azzal pedig nem mondtam semmi rosszat, hogy megbánja. Mert megbánja ha megüt. A paparazzik így is állandóan a nyomomban vannak és ha meglássak, hogy monoklim van annak híre megy és még a rendőrséghez is eljut. És ha az megtörténik akkor ez a szerencsétlen börtönbe kerül testi sértés miatt. Ezért jó, hogy egy világhírű banda tagja vagyok...vagy mégsem?
Úgy látszik ettől a beszólásomtól vérszemet kapott, mivel gúnyos mosolyra húzta a száját és a következő pillanatban pedig ököllel az arcomba ütött. De akkorát, hogy az autó motorháztetőjére dőltem. Nagy nehezen feltápászkodtam és kiköptem a számban összegyűlt vért közben pedig próbáltam megállni a két lábamon. Ennek tuti meg lesz a nyoma. A suliban régebben is meg szoktak verni, de ez azért most egy kicsit fájdalmasabb volt.
Most jött el az a pillanat, hogy megbántam azt, hogy eljöttem ide. Ha hallgatok a srácokra akkor most nem állna körülöttem ennyi idegbeteg akik mind szét akarnak verni csak azért mert ide jöttem.
- Esetleg még valami értelmes mondanivalód Fehérke? - nézett a szemem közé, de én álltam azt. Arra számíthat, hogy elkezdek neki könyörögni, hogy engedjen el. Persze.
- Börtönbe fogtok kikötni mindannyian. - vontam vállat. Komolyan kimondtam hangosan?
Igen kimondtam mivel ismét egy ütést éreztem csak most a koszos földön kötöttem ki. Ráadsul a többiek is akik az utcán tartózkodtak körém gyűltek és jókedvűen nézték a szenvedésemet miközben a haverjuk épp gyomorszájon rúgott. A csillagos eget láttam ahogy ezt a műveletét háromszor leművelte és még érezte is. Átfordulta a másik felemre és próbáltam feltápászkodni, de hasztalan volt. Túl erősek voltak az ütések és tisztára legyengültem. Nem volt más vágyam csak el akartam menekülni innen jó messzire.
- Mi van Hercegnő fáj? - röhögött fel és kicsit sem kedvesen elkapta a nyakamat és úgy húzott fel a porból. De mikor a lábaimon álltam eszében sem volt elengedni. Helyette boldogan kezdett el fojtogatni. A szemeim könnybe lábadtak és minél nehezebben szedtem a levegőt. Nem ellenkeztem mivel tudtam úgysem lenne esélyem.
Meg fog ölni! Nincs vissza út meghalok és soha többet nem látom a srácokat, Daniellet a családomat. És ez mind az én hibám amiért nem hallgattam a barátaimra. Ha hallgatok rájuk akkor most én is otthon lehetnék a villába és videójátékozhatnák velük vagy mit tudom én.
Egy hirtelen mozdulattal újra vissza lökött a földre én pedig ott fetrengtem levegőhiányban. Hallottam ahogyan beszélgetni kezdenek és akkor megpillantottam azt, hogy az autóm csak egy karnyújtásnyira van tőlem. Talán ha észrevétlenül oda tudnék mászni akkor simán elhajthatnák.
Összeszedtem minden erőmet és elkezdtem mászni. Nehéz feladatnak bizonyult mivel az egész testem sajgott az ütésektől. Mikor elértem volna az ajtót valaki megszólalt.
- Nézd már Joe ez meg akar szökni. - a francba. Az ajtót szorítottam és felálltam miközben a hasamat fogtam. Láttam, hogy egy árnyék fölém tornyusul és ismét meglendítte a kezét és ismét az arcomat találta el. De most nem estem el mivel még mindig az autóm ajtaját szorítottam.
- Hagyd már. Hisz eleget szenvedett! - egy ismeretlen lány hang szólalt meg a háttérben, de egyszerűen képtelen voltam még csak felé pillantani is. A fülem csengett az ütéstől a vér csöpögött a számból és az orromból is.
- Még nem! - röhögött fel az előbb Joenak szólított tag és a következő pillanatban elkapta a csuklóm mag a nyitott ajtót szó szerint nekem nyomta. Hangos csörömpölés hallatszott és az egész testemet üvegszilánkok borították én pedig eszméletemet vesztve dőltem el. Hallottam ahogy a lány eszeveszett ordítozásba kezd, de képtelen voltam még csak kinyitni a szemem.
Ennyi volt, vége van...