Night

Szia! Igen ismét új rész :D Oké most írhatnékos kedvem van szóval jó pár részt megírtam előre xD úgyhogy lehet gyakrabban lesznek részek :P

-Szerintem aranyos.- Domi
- Inkább gyerekes. - Liam

A szám szó szerint tátva maradt mikor kiszálltam Liam autójának anyósüléséből és szembe találtam magam egy hatalmas házzal. Ház? Inkább villa vagy inkább egy kisebb kastély? Gőzöm sincs, de az biztos, hogy nekem ilyen soha nem lesz. De mit is vártam, hiszen világsztárok akik bejárták már a fél világot, millió rajongójuk van és szinte még a csapból is az Ő zenéjük szól.
Én nem irigykedek, csak egy kissé kényelmetlenül érzem magam, miközben a mellettem álló Liam tök normálisan sétál a vaskapu felé, de mikor észre veszi, hogy én még mindig tátott szájjal bámulom a villát, megcsóválja fejét majd vissza fordul és megragadja a csuklóm és úgy húz maga után befele. Esélyem sincs lelépni mivel nem engedné meg, szóval ámulva követem pedig eddig még csak egy nagyobb kertel találtam szembe magam ahol rendezett virágok vannak és a fű is szokatlanul zölden virít. Tuti, hogy még kertészük is van, mivel Ők biztos nem gondozzák. Ahhoz túl lusták.
Liam rögtön a kilincs után nyúl majd kitárja előttem az ajtót és félre áll, hogy engem engedjen be először közben pedig aranyosan mosolyog. Én vissza mosolyogok majd belépek és újra elfog az a kellemetlen érzés, hogy nekem itt semmi keresnivalóm nincs. A ház nem csak kívülről lélegzetelállító hanem belülről is. Egyszerűen mesébe illő...lenne ha nem lenne ennyi ruha szana-szét és nem terjengene ilyen égett szag. Látszik, hogy öt fiú él egyedül.
De több időm nem jut nézelődni mivel az emelet felől olyan hang hallatszik mintha szabadjára engedtek volna egy csapat csordát. Dübörgés és hangos beszéd majd a következő pillanatban Zayn, Harry és Louis teste a földön köt ki ugyanis ez a három szerencsétlen miközben rohant lefele a lépcsőn egymásba ütköztek így elestek. Persze nem tudtak felkelni mivel egyikőjük mindig vissza nyomta a másikat. Végül Louis szállt ki a birkózásból győztesen.
- Én is örülök nektek meg minden, de azért nem kell széttörnötök magatokat. - húztam fel a földről Louist vigyorogva aki mikor észre vett elképedt. Na jó ebbe meg mi ütött?
- Domi neked nincs fogszabályzód? - nézett rám vigyorogva majd a következő pillanatban kedvesen megölelt. Kissé meglepett, hogy pont Ő volt az első aki észre vette. Liamnek percek hosszúságába telt míg rájött, míg Louis rögtön észre vette.
- Látod ezt Liam - fordultam barátom felé aki hanyagul a falnak dőlve állt és onnan figyelte a történéseket, de mikor meghallotta, hogy hozzá beszélek nyugtalanul elkezdte a könyökét simogatni. - Louis két év barátság után előbb észre vette, hogy nincs fogszabályzóm, míg Te neked tizenkét év barátság után úgy esett le, hogy nincs már rajtam , hogy miközben beszéltem vicsorogtam. - mondtam szemrehányóan. Liam szégyenlősen megforgatta a szemeit. Hát én is szégyelném magam a helyében!
- Most komolyan meddig fogom ezt hallgatni? - kérdezte végül széttárt kezekkel.
- Életed végéig. - válaszoltam egyszerűen, Ő pedig teljesen lesápadt és csak hápogni tudott.
- Ne csináld már. Hisz egy csomószor bocsánatot kértem és elmagyaráztam, hogy azért nem vettem észre mert nekem fogszabályzóval is tökéletes voltál. - válaszolta végül meggyötörten. Nem tudom miért, de tökre élveztem, hogy szívathatom. Jó buli volt.
- Nekem is tök normális volt vele, de azért eléggé nyilvánvaló, hogy nincs rajta. Tökre más tőle a mosolya meg az arca. - tápászkodott fel a földről Harry miközben Zaynel együtt az arcomat fürkészték. Eléggé zavarba jöttem ettől a kis akciójuktól. Nem nagyon vagyok hozzá szokva, hogy ennyi dögös pasi így bámul.
- Oké most, hogy mindenki megjegyezte Domi új arcát, szeretném neki megmutatni a villát. - Liam ismét elkapta a kezem és ismét elkezdett maga után húzni miközben azt mondta, hogy mi hol található. Őszintén megmondva én már a földszinti helységeket sem jegyeztem meg, nemhogy a többi emeletet. Ő teljes beleéléssel magyarázott én pedig bólogattam. Csak akkor csillantak fel a szemeim mikor benyitott az utolsó szobába. - Ez pedig az...
- A Te szobád. - vágtam rá rögtön miközben végig vezettem a tekintetemet a Batmanes poszterein, a Toy Story figuráin. Ez mind Liamre volt jellemző. Próbálta úgy berendezni a szobáját mint otthon náluk. Csak annyi volt a különbség, hogy itt minden bútor méregdrága volt és a fal is olyan különös kék volt.
- Hát igen. - túrt bele a hajába és szerintem azt várta, hogy kinevessem. De én nem tettem. Helyette az éjjeliszekrényéhez mentem és mikor oda értem lassan kezeim közé fogtam a szekrényen pihenő képet és mosolyra húzódott a szám. Soha nem hittem volna, hogy pont a közös képünket fogja az ágya mellé rakni. - Tudom ciki, de nem tehetek róla, hogy ezt szeretem.
- Ez a legklasszabb szoba az egész házban. - fordultam felé csillogó tekintettel. Mire az Ő arcán észre lehetett venni a megnyugvás jeleit. Néha annyira gyerekesen tud viselkedni. Már miért cikizném a szobája végett? Chanel engem az miatt gúnyol mert egy csomó könyvem van, szerinte az nem normális dolog, hogy egy kamasz lány szeret olvasni.
- Komoly?
- Szoktam én neked hazudni? - húztam fel a szemöldökömet és össze kulcsoltam a kezeimet a mellem alatt. Liam hevesen csóválta a fejét. Szóval akkor ezt megbeszéltük. Kényelmesen leültem az ágyára miközben Liam a laptopján képeket mutogatott a turnéról meg azokról a helyekről ahol jártak, mikor kopogtak az ajtón végül Louis nyitott be eléggé fura pózban. Ugyanis mind két keze a háta mögött volt és még a hülyének is feltűnt volna, hogy valami van a kezében.
- Zavarok? - kérezdte és végig nézett rajtunk.
- Louis ha azt mondanám, hogy igen akkor sem mennél el. - válaszolta unottan Liam és lecsukta a laptopja tetejét és Lou felé fordult aki csak vigyorogva vállat vont. - Mit akarsz?
- Én igazából Domihoz jöttem. - bökött felém mire én érdeklődve felálltam pont akkor mikor elém állt. Gyanakodva méregettem majd a következő pillanatban a háta mögül elő emelte azt amit épp tartott. Vagyis egy bazinagy répa plüsst ...vagy mit. Őszintén megmondva ilyet még soha nem láttam. Egy répa mióta vigyorog és van keze? - Tessék ezt neked hoztam. - nyújtotta át mosolyogva én pedig elképedve emeltem el Tőle. Őszintén megmondva nagyon meghatódtam mivel eddig Liamen kívül senki mástól nem kaptam ajándékot.
- Ezt komolyan nekem vetted? - kérdeztem csodálkozva és próbáltam nem elbőgni magam. Totál meghatódtam és ezt láttán még Liam is felállt és gyanakodva méregette a kezemben lévő plüss répát. - De hát mégis miért? Hisz a szülinapom holnap után lesz...
- Mikor Svédországban voltunk megpillantottam egy üzlet kirakatában és rögtön Te juttál az eszembe mivel tudom, hogy mennyire szereted a répákat úgy mint én. Szóval egyszerűen képtelen voltam otthagyni. - túrt bele a hajába és látszott rajta, hogy teljesen zavarban van. Annyira édes volt. Milyen aranyos már, hogy gondolt rám. Ráadásul igaza van mivel tényleg imádom a répát pont úgy ahogy Ő maga.
- Köszönöm és rettentően örülök neki. - néztem a kék szemei közé majd magamhoz húztam, hogy tudjam megölelni. Eléggé félősen ölelt vissza. Olyan volt mintha fogalma se lenne róla, hogy mi a dolga.
- Ez csak egy répa aminek agyalágyult képe van. - szólt közbe fagyosan Liam és felhúzta az orrát. Oké ennek meg már mi baja van. - Kisbabáknak való. - tette még hozzá. Azonban én nem értettem egyet vele. Nagyon is örültem neki szóval nem érdekelnek a sértegetései.
Louis nem úgy tűnt mint akit szíven szúrt Liam viselkedése. Egyszerűen vállat vont és újra felém fordult.
- Én léptem mivel szerintem Chanel és Niall már felfalták a hűtőt. - mondta végül.
- Chanel itt van? - kérdeztem elképedve.
- Aha. Tegnap itt aludt Niallel. - válaszolta Louis majd elindult én pedig szorosan követtem végül pedig Liam is követett minket. Chanel komolyan itt aludt nekem pedig nem szólt? Ezt mégis, hogy merte megcsinálni. Kissé mérges voltam barátnőmre mikor leértünk a konyhába és tényleg ott volt a Chanel- Niall páros miközben egy rakás kaja hevert előttük az asztalon.
- Szia Domi. Hát Te mikor jöttél? - nézett rám Niall közben pedig egy palacsintát tömött a szájába amitől tiszta csoki lett az arca.
- Nemrég. - vontam vállat és leültem a mellette lévő székre. Éppen hogy csak el tudtam kényelmesen helyezkedni mikor Harry és Zayn is csatlakozott a csapathoz. Hazza szeme rögtön megakadt a hatalmas répán amit még mindig a kezemben tartottam.
- Szóval Louis oda merte adni az ajándékát. - bólintott egyet  végül és leült mellém. - Egyébként velem vette és úgy volt, hogy én Tőlem kapod, csak aztán fogadtunk és én veszítettem...
- Te komolyan megengedted neki, hogy ilyen badarságot vegyen? Sőt Te is képes lettél volna megvenni? Komolyan hány évesek vagytok? - kérdezte felháborodva Liam és nem volt hajlandó közénk ülni hanem helyette a konyhapultra ült fel és ott duzzogott tovább. Nem értem, hogy miért cirkuszol.
- Szerintem cuki. - szállt be a beszélgetésbe Chanel is és közben azzal volt elfoglalva, hogy egy csomó csokit öntött a palacsintájára. Niall pedig nyálcsorgatva nézte. - Én Nialltől eredeti svéd csokit kaptam. - vonta meg a vállát.
- Amin később össze vesztetek mivel nem tudtátok elosztani. - fejezte be Zayn szemforgatva. - Mellesleg abból a palacsintából más is akart volna enni. - tette még hozzá undorodva. És igaza volt mivel az előbb a tányér még tele volt palacsintával, de mostanra már egy darab nem maradt rajta. Jellemző Niall és Chanel az összeset felfalta.
- Ó, tényleg Harry üzenem az anyukádnak, hogy legközelebb is süthet. - vigyorogta Niall és megnyalta a csokis száját.
- Igazából Gemma sütötte csak anya hozta el...- motyogta Harry az orra alatt.
Halkan felkuncogtam miközben a jókedvű társaságon néztem végig. Komolyan nem tudom, hogy mikor lettünk ilyen jóban. De szerintem nem is ez a lényeg...