Eight

Helllóóóó! Úgy gondoltam, hogy ma  is hozok friss részt :D és mostantól nem ugrálunk az időben xD

- Ha azt hiszed, hogy elfelejtettem- Liam
- Ez lesz a legjobb bulink. - Domi

Unottan dőltem le az ágyomra miközben kezembe vettem a telefonomat és tárcsáztam Chanel számát. Elég sokáig tartott míg felvette, de mikor bele szólt a jól ismert vidám hangján szólt bele.
- Chanel arra gondoltam, hogy este esetleg elmehetnénk moziba. - kezdtem bele közben pedig a körmeimet vizsgálgattam. Oké tudom elég béna program, ráadásul két lánynak nem nagyon izgis, de nagyon unatkoztam már és muszáj volt végre valahova elmennem. Esetleg ha Liam is itt lenne sokkal másabb lenne minden. Akkor nem unatkoznék mivel mellette azt az egyet soha nem lehetett. Azonban ez most sehogy nem fog összejönni mivel Európában vannak turnén és fél éve már nem láttam. Igazából még mindig a legjobb barátom mivel amikor ideje van webkamerán beszélgetünk vagy pedig órák hosszat beszélgetünk telefonon.
Azonban ez a fél év olyan hosszú. Már lassan haza kéne jönniük mivel augusztus közepe van ami azt jelenti, hogy mindjárt itt a tizennyolcadik szülinapunk. Azt pedig semmi kép nem hagyná ki. Két év telt el az X-Factor óta és azóta az élete teljesen megváltozott, de engem nem felejtett el. Sőt inkább még szorosabb lett a kapcsolatunk. - Tök jó filmek mennek most...
- Ahogy téged ismerlek megint korhatárosra akarsz menni és ugyan az lesz mint két hete...- szólt közbe rögtön mikor meghallotta azt, hogy én akarok filmet választani. Még jó, hogy most nem látja, hogy milyen szélesen mosolygok. De ebben sajnos igazat kell neki adnom ugyanis két hete meg akartunk nézni egy horror filmet, de nem engedtek be mivel én még kiskorú vagyok. Ilyenkor irigyelem Chanelt mivel Ő már májusban betöltötte a tizennyolcat.
- Hé, már csak öt nap és én is nagykorú leszek. Na de elmegyünk?
- Szerintem más programod lesz estére. - kuncogott bele a  telefonba és megütötte a fülemet egy másik hang ami nem Chanelhez tartozott. Vagyis szerintem neki nincs ilyen fiús nevetése. Ráadásul ez olyan Nialles nevetés volt. Jó vicc, már képzelődök is. Mégis mit keresne Chanelnél Niall. Oké én tudom, hogy egy éve összejöttek és azóta sülve-főve együtt vannak, de ha Niall itt lenne akkor Liamnek is kéne lennie nem?
- Ki van ott még? - kérdeztem gyanakodva.
- Senki. - vágta rá rögtön ami eléggé fura volt.
- Akkor már halucinálok is. - sóhajtottam fel. Komolyan Liam hiánya már teljesen az agyamra megy. Én büszke vagyok rá amiért ilyen felkapottak lettek, de szinte már csak telefonon hallom a hangját és webcamerán látom az arcát. Ami nekem nem elég. Pillantásomat a plafon felé fordítottam mikor hallottam, hogy csengetnek.
- Domi nyisd ki az ajtót. - üvöltött rám Sunny a másik szobából.
- Nyisd ki te!- ordítottam vissza mindezt úgy, hogy a telefonom még mindig a fülem mellett volt szóval szerintem Chanel megsüketült.
- Nem tudom ugyanis pont most vestettem ki a körmeimet. - szólt vissza. Mérgesen felültem.
- Bocsi le kell tennem mert valaki jött hozzánk. - köszöntem el Chaneltől és az ágyamra dobtam a telefonomat és morogva indultam el a bejárati ajtó felé, de előtte még direkt rácsuktam nővéremre az ajtót. Annyira idegesítő tud lenni ezzel a plázacica viselkedésével. Tisztára úgy néz ki mint egy ribanc, mégse veszi észre magát. Hát igen ezt nevezik testvéri szeretetnek. Mi ketten soha nem jöttünk ki jól és nem is fogunk az biztos.
Unottan nyitottam ki az ajtót majd hirtelen megállt az ereimben a vér mikor szembe találtam magam az életnagyságú Liammel. Mozdulni nem tudtam miközben Ő széles vigyorra húzta a száját és kezeit ölelésre nyitotta. Azonban nekem még fel kellett dolgoznom a látottakat.
Liam itt? Nálam? Hozzám jött? Lenyiratkozott?
- Valaki csípjen meg...- néztem rá elbambulva majd a következő pillanatban a szám elé raktam a kezem ugyanis elfelejtettem, hogy Ő még nem is látott fogszabályzó nélkül. - Észre veszel rajtam valami szokatlant? - kérdeztem és próbáltam úgy beszélni, hogy lássa meg a fogaimat.
- Mi van már meg sem akarsz ölelni? - kérdezte, figyelembe se vége a kérdésemet,  és lebiggyesztette az ajkát majd a következő pillanatba a nyakába ugrottam mire Ő kissé megtántorodott a súlyomtól ezért szorosabban fogta a derekam. Nem csak a haja változott hanem a magassága is. Amikor utoljára megöleltem velem egy magasságban volt. Azonban most jóval magasabb nálam. - Miért vigyorogsz ennyire? - nézett az arcomra értetlenül. - Tudom, hogy ilyen hihetetlen látvány vagyok...
- Komolyan nem látsz rajtam valami mást? - kérdeztem meg újból végül pedig elkezdtem vicsorogni neki pedig végre leesett.
- Nincs fogszabályzód. - kiáltott fel boldogan. Aztán elképedt és elkezdett gondolkozni. - Mióta nincs? És nekem miért nem szóltál? És még egy képet sem küldtél...
- Két hete és próbáltam veled webcamon beszélni, de Te túl elfoglalt voltál. - húztam el a számat mire Ő sajnálkozva lesütötte a szemeit. Talán ezzel megbántottam mivel az öröme egy csapásra elszállt és ezt én is észre vettem. Azonban ebbe sajnos igazam volt.
Két hete a fogorvosom végre úgy döntött, hogy nem kell többet fogszabályzót viselnem mivel a fogaim végre normális kinézetűek. Mikor végre levették a vasat az első dolgom az volt, hogy videóhívást akartam kezdeményezni Liammel, hogy Ő is láthassa meg az új mosolyomat. De nem volt elérhető ezért rögtön hívtam  telefonon ami röviden annyiból állt, hogy én elkezdtem újságolni neki, mire Ő a szavamba vágott és gyorsan elhadarta, hogy nincs ideje mivel épp egy díjátadóra készülnek aztán letett és többet nem beszéltünk. De most itt van szóval kiengesztelt.
- Sajnálom. - nézett rám meggyötörten és látszott rajta, hogy tényleg nagyon sajnálja amiért lerázott és akkor nem ünnepelt velem. Hisz mégis csak miatta lettem fogszabályzós mivel Ő húzott be nekem. - Egyébként nagyon szép mosolyodott lett. - kacsintott egyet mire én egy kissé zavarba jöttem. Mondjuk nem tudom mitől. Oké azt tényleg be kell vallanom, hogy mióta fél éve nem találkoztunk megférfiasodott és tök dögös lett. De hahó, Ő még mindig Liam vagyis a legjobb barátom! Azonban mégsem megy el olyan egyszerűen a fülem mellett a bókolása. Hú, Liam azt mondta, hogy szép a mosolyom!
- Ezt csak azért mondod, hogy ne haragudjak rád. - öltöttem ki Rá a nyelvem mire Ő játékosan megbökött.
- Nem is igaz. Tényleg komolyan mondtam. Csak az a gond, hogy nekem fogszabályzósan jobban tetszettél. Akkor olyan Domis voltál...most meg olyan csajos vagy. - magyarázta vigyorogva. Na ezt azt hiszem most nem teljesen értem, de mindegy. Liam mindig is szerette túlmagyarázni a dolgokat amiket általában senki nem ért, csak Ő saját maga.
- Most, hogy tisztáztuk a baklövésedet...
- Milyen baklövésemet? - kérdezte felháborodva.
- Tizenkét éve barátok vagyunk és Te neked hosszú percekbe telt még észre vetted, hogy nincs fogszabályzóm. - mondtam szemrehányóan. Amúgy nem haragudtam rá csak hát jó az agyát húzni.
- Mert azzal voltam elfoglalva, hogy újra láthatlak. - védte saját magát. - Ugye nem haragszol? Amúgy észre vettem, csak gondoltam nem szólok mivel azt gondoltam, hogy ez jobban fog esni, hogy nekem fogszabályzóval is tökéletes voltál.- nézett rám kiskutyaszemekkel. Nem szállok vele vitába. Úgyis kimagyarázza magát, már ismerem.
- Dehogy haragszom. Amúgy itt akarsz állni egész nap, vagy pedig betolod a segged és elmondod, hogy milyen Európa? - fogtam meg a csuklóját és mielőtt bármit mondhatott volna elkezdtem húzni a szobám felé. Mikor beértünk Ő kényelmesen leült az ágyamra én pedig magunkra csuktam az ajtót majd mellé másztam és mind ketten törökülésbe ültünk és úgy kezdtünk el beszélgetni. Eleinte Liam feszengve nézett körül a szobámba és apró mosolyra húzódott a szája mikor önmagával találta szembe magát. Ugyanis a falamat tele raktam képekkel és amin a legtöbben Ő szerepel. Vagyis velem. Mindig is szerettem megörökíteni az apró pillanatokat Ő pedig boldogan állt modellt.
-...Ó és találkoztunk Ronaldoval, sőt még fociztunk is. Szerintem Brazília volt a legjobb. Egyszer majd tuti elviszlek oda. - mesélte bőbeszédűen én pedig figyelmesen hallgattam az élménybeszámolóját amit ez alatt a pár hónap alatt szerzett. Kissé irigyeltem mivel alig tizennyolc évesen már körbe járta a fél világot én pedig Londontól messzebb soha nem jártam. Ez elég szívás. - Ha minden igaz Szeptemberben kezdődik az amerikai turné, de az még nem biztos mivel még egy csomót kell egyeztetni...- aztán hirtelen befogta majd rám nézett mivel nem szóltam semmit. - Mi a baj Domi? - kérdezte kedvesen. Én csak vállat vontam és elkezdtem az ujjaimmal játszani.
- Meddig leszel otthon?- kérdeztem végül. Arcán megjelent egy mosoly majd kedvesen végig simított az arcomon.
- Ha azt hiszed, hogy elfeledkeztem a szülinapunkról akkor tévedsz. - esküszöm gondolatolvasó lett. Tényleg az miatt aggódtam a legjobban. Hisz évek óta ezt a napot terveztük. És nem azért vártam mert elvileg akkor éjjel kéne elveszítenem a szüzességem. Na jó tényleg napról napra idegesebb vagyok mivel az mindenki életében változó pont.  - Mellesleg a srácok szervezik a bulit szóval még engem se engednek bele szólni. - húzta el a száját, mire az én szemeim felcsillantak a srácok szó hallatán. Tényleg a többiekről el is feledkeztem, pedig Őket szívesen látnám már.
- Tényleg, mi van velük? Utoljára Louis-val beszéltem mikor képes volt felhívni azért, hogy Hollandiában nem adtak neki répát. - jutott eszembe a pár hete történt eset mikor répaimádó barátom a hajnali órákban ezért hívott fel.
- Hát mikor leszálltunk a gépről Niall rögtön Chanelékhez ment habár előtte még bement egy Nando'sba mivel Chanelen kívül az hiányzott neki a legjobban. - kuncogott fel.
- Ó akkor tényleg Őt hallottam az előbb mikor felhívtam. - esett le hirtelen.
- Zayn, Louis, Harry pedig otthon vannak ha minden igaz. Vagyis mikor én eljöttem még otthon voltak. - magyarázta egyszerűen. - Egyébként előre félek a bulitól amit tervezek. Ahogy őket ismerem holt részegek lesznek.
- Szerintem meg jó lesz. Gondolj bele első szülinapi bulink. - ujjongtam izgatottan. Ha azt vesszük tényleg igazam van. Eddig még soha nem volt igazi bulink. - Mellesleg van valami programod estére?
- Ha rá akarsz beszélni, hogy menjünk el moziba egy horror filmre,akkor a válaszom nem. Még mindig kiskorúak vagyunk. - ünneprontó. Pedig azt hittem Ő eljön velem.
- Már csak öt napig. - vágtam be a durcát.
- Igen Te. De ha nem emlékeznél én egy nappal előbb születtem szóval nekem már csak négy. - húzta fel az orrát büszkén. - Ja, amúgy a buli huszonkilencedikén lesz és pontban éjfélkor lesz az ajándékozás mivel akkor már harmincadika lesz szóval Te is tizennyolc leszel. - tette hozzá. A hasam akaratom ellenére is görcsbe rándult mivel szerintem nem az ajándékozásra gondolt hanem a fogadásunkra. Persze engem nem izgat, csak úgy az eszembe jutott.
- Aha, az jó. - válaszoltam szűkszavúan.- És az előbb nem a mozira gondoltam hanem arra, hogy itt alhatnál közben pedig nézhetnénk valamilyen filmet mint régen...
- Én benne vagyok. - bólintott rá vigyorogva miközben kényelmesen elhelyezkedett az ágyamon miközben azt nézte, hogy én a filmek között válogatok majd mikor megegyeztünk kérdezés nélkül húzott maga mellé én pedig a vállára helyeztem a fejem és úgy kezdtük el nézni a filmet...