seven

Sziasztok!! Itt is a következő rész :D előre bocsi a Payzer fanoktól :/ A következő részben megint ugrunk az időbe :P 

-Liam és egy lány?Pff-Domi
- Még csak nem is az esetem.- Liam

Soha nem hittem volna, hogy Liam nélkül egyszer ennyire üres lesz az életem. Pedig szinte minden nap beszélünk telefonon és minden héten szonbaton ott vagyok az X-Factor stúdiójába és egész addig együtt vagyunk még fel nem mennek a színpadra sőt még utána is. De akkor is hiányzik, hogy nem jön velem reggelente suliba, nem ül mellettem az órák alatt és délután nem hülyülünk együtt. Persze tudom, hogy az én ötletem volt, hogy jelentkezzen a tehetségkutatóba és örülök is neki, hogy egészen a döntőig jutottak. Ha most sikerük lesz akkor akár még meg is nyerhetik a versenyt. Eszméletlen, hogy idáig eljutottak. Oké azt mindig is tudtam, hogy Liamnek meseszép hangja van, de ugye ott van a másik négy srác is akikkel már egy csomószor találkoztam és akiket, köztünk szólva egy picit irigyelek.
Tök aranyosak, viccesek meg kedvesek. Szóval pont ugyan az a természet mint Liam és talán azért is félek attól, hogy esetleg egyszer csak elfeledkezik rólam. Londonban már így is egy csomóan imádják a One Directiont pedig még semmi egetrengető dologot nem mutattak. Hétköznap szinte csak arra van ideje, hogy beszéljen velem egy pár szót mivel aztán rögtön mennek próbálni a fiúkkal. Soha nem hittem volna, hogy egyszer Liamnek lesz rajtam kívül más barátja is. Ráadásul most nem egy hanem egyenes négy akikkel rettentől jól kijön ráadásul a fiúk is szeretik Liamet és normálisan viselkednek vele nem úgy mint az osztálytársaink. Igazából még soha nem láttam Őt ennyire boldognak. Azt csinálja amit szeret és senki nem szól be neki. Nem is értem, hogy miért kételkedek benne. Tudom, hogy engem soha nem lenne képes elfelejteni. Hisz annyi mindenen mentünk már keresztül...
○○○
- Ezt nem hiszem el Chanel, minden héten miattad késünk el. - szidtam le a mellettem haladó barátnőmet aki ugyan úgy loholt mint én közben pedig próbáltunk átverekedni magunkat a tömegen ami az X-Factor stúdiója előtt gyűlt össze csak azért, hogy tudjanak bemenni az élő műsorba. Ilyenkor jó, hogy a legjobb barátod a döntős banda egyik tagja mivel kaptunk egy belépő kártyát amivel egészen a színfalak mögőig mehetünk.
- Nem értem, hogy miért sietünk mikor így-úgyis találkozol Liammel és sok sikeret tudsz neki kívánni. Semmi nem történne ha nem mondanád el neki a megszokott dumát. - vágott vissza bunkón közben pedig a hasát simogatta.- Egyébként is éhes vagyok mivel nem engedtél enni mikor elindultunk otthonról. - vágta a fejemhez bosszúsan, mire én unottan megforgattam a szemeimet.
- Most hülyéskedsz? Ma van a döntő! Ha szerencséjük van megnyerik az egész műsort. - válaszoltam elképedve. Méghogy ne találkozzal Liammel pont most? Hah persze az nem vall rám. Szüksége van rám, tudom. És én mellette leszek, hogy megnyugtassam.
- Tőlem aztán...- vont vállat egyhangúan miközben sikeresen átverekedtük magunkat a tömegen és beértünk a csarnokba ahol egy csomú statiszta futkosott össze-vissza. Már megszoktam ezt a légkört ugyanis eddig minden héten itt voltam és szurkoltam nekik. - Ó menza szagot érzek! - szippantott a levegőbe Chanel és a következő pillanatban lemaradt. Még láttam ahogy az egyik sarkon befordul aztán eltűnt a szemem elől.
Nem foglalkoztam vele hanem folytattam utamat a jól ismert öltöző felé. Csak akkor álltam meg mikor egy fehér ajtó elé értem amin egy kék táblácska volt rajta pedig a One Direction felirat. Halkan kopogtam egyet majd rögtön be is nyitottam ami szokász szerint pont úgy nézett ki mint alig egy hete. Egy hatalmas tükör tele smink felszerelésekkel, előtte pedig öt szék és a helység közepén egy hatalmas kanapé előtte pedig egy asztal ami tele volt rakva különféle cuccokkal. Míg a szobában teljes káosz uralkodott.
- Hellótok! - kiáltottam el magam és egy vigyort varázsoltam a számra miközben a szobában tartózkodó fiúk egyesével kapták rám a szemüket.
- Örvendek a találkozásnak Domi, de sajnos éhes vagyok szóval kaját kell szereznem magamnak. - állított rögtön nekem Niall majd mielőtt bármit is mondhattam volna elsprintelt mellettem és már csak azt hallottam ahogyan becsukja maga után az ajtót. Komolyan mondom ezek még nem találkoztak Chanellel? Pedig nagyon nagy összhangban lennének. Niall tipikus Chanel csak fiúban. Eddig akár mikor találkoztam vele állandóan a hasáról beszélt vagy arról, hogy rendeljek neki valamilyen kaját mivel az XF házban csak azt ehetik meg amit számukra állítanak elő.
Egy lépést tettem előre mikor Louis ugrott elém és teljesen végig mért majd a következő pillanatban megölelt. - Mond csak Dominica drága nem láttad a répáimat? Tudod anya alig pár perce volt itt és hozott nekem egy csomó friss répát, de sajnos nem tudom, hogy hova raktam. - túrt bele a hajába megsemissülten és újra végig nézett a bomba robbantott terülten. Ilyen rendetlenségben nem csodálom, hogy nem találja a répáit. Egyébként Louis nagyon megörült nekem mikor Liam először bemutatott egymásnak és répával kínált meg én pedig boldogan fogadtam el tőle. Azóta akár mikor találkozunk meg van a közös témánk mivel állítása szerint eddig még soha nem találkozott olyan lánnyal aki szerette a répát.
- Louis ez nem meglepő ugyanis Te szinte naponta veszíted el valamidet. Még jó, hogy a fejed a helyén van, de ha nem lenne a nyakadhoz rögzítve szerintem már az sem lenne meg. - csóválta meg a fejét Zayn okoskodóan, de Louis szerintem meg sem hallotta amit mond mert kék szemeivel még mindig a szobát pásztázta és az elveszett répáit kereste.
Egyszer csak hirtelen felkapta a fejét majd szemeiben gyilkos fény villant és a levegőbe szippantott.
- Hol van Niall? - kérdezte végül és végig nézett az ott tartózkodó személyeken. De nem csak Niall nem volt ott hanem Liam se. Ez különös. Pedig álltalában az előadás előtt mindig a az öltözőben szok lenni és a szöveget tanulmányozza. De most hűlt helye van. - Én barom. Biztos letettem az asztalra Ő meg felfalta az egészet. - csapta magát homlokon majd elindult az ajtó felé. - NIALL!!!
- Most komolyan Te úgy ismered Niall mint aki megette a répáidat? Ennyire még Ő sem hülye. Mindenki tudja, hogy a répa a Te szemedben szent zöldség. - állította meg Harry miközben elkapta a répaimádó srác csuklóját és úgy húzta vissza. Louis sóhajtott egyet és látszott rajta, hogy Göndörke meggyőzte ugyanis csalódottan vissza ült a kanapéra és elkezdett egy párnát ölelgetni.
- Nyugi Lou, szerintem meg lesz... valahol. - sétáltam mellé és barátságosan megsimogattam a vállát, de még ez sem segített rajta. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy aki miatt jöttem még nem is beszéltem vele. Félre értés ne essék én nagyonis jól kijöttem velük is csak hát Liam az mégis csak Liam. A legjobb barátom. - Egyébként hol van Liam?
- Utoljára a folyosón láttam miközben eszeveszetten kereste a stylist mivel felemás zoknit adott neki. - válaszolta Zayn én pedig bólintottam egy nagyot és úgy döntöttem, hogy megkeresem az elveszett báránykámat.
A folyosó tele volt vagy fellépőkkel vagy pedig statisztákkal ezért egy kicsit nehéz volt átmenni. Épp a színpad mögé értem mikor meg is találtam, de nem volt maga...hanem egy lánnyal....

Liam Payne

Azzal, hogy a banda bekerült az élő műsorba az életem hatalmas fordulatot vett és a jó értelembe. A srácok a legjobb barátaim lettek és rengeteget lehet hülyülni velük ráadásul eszükben sincs gúnyolódni rajtam.  Ráadásul Domival is ugyan olyan szoros maradt a kapcsolatom mint volt és már csak egy év választ el tőle, hogy megvalósítsuk a fogadásunkat. Rettentően várom már, de addig még meg kéne nyernünk az XF-t ami remélem, hogy sikerülni fog mivel szerintem nagyon erősek vagyunk és összetartóak. Ebben az egész éneklősdiben pedig az a legjobb, hogy az emberek is tök más szemmel néznek rám mint eddig. Az utcán mikor sétálunk megállítanak ráadásul olyanok is akik a gimibe járnak és eddig beszólogattak most azonban sok sikert kívánnak.
○○○
A döntő napján mint az öten tiszta idegek voltunk. Egy csomószor hívtam Domit, hogy mikor érkezik végre már meg mivel szükségem van rá. Megnyugtatott, hogy időben ide ér. A megszokottabnál egy kicsit feszültebb voltam ugyanis mindennél jobban megszerettem volna nyerni a versenyt. Meg van rá az esélyünk, hogy sikerüljön.
Épp az öltözködésnél tartottam mikor észre vettem, hogy felemás zoknit kaptam ezért muszáj volt megkeresnem a stylistot. Gyorsan elmondtam a srácoknak a kínomat majd elindultam utamra, de a személyt akit kerestem sehol nem találtam.
Mikor a színpad mögé értem rögtön meg is fordultam mivel szerintem itt biztos, hogy nincs. Csalódottan indultam meg az öltözőnk felé mikor egy ismerős lány lépett elém. Hosszú göndör haja volt és magas karcsú alakja. Danielle Peazernek hívják és az egyik háttértáncosunk. Szó se róla tényleg szép lány, csak hát nem hozzám való. Vagyis én semmi pénzért nem kezdenék ki vele. De Ő ezt valahogy nem képes felfogni mivel állandóan keresi az alkalmat, hogy beszélni tudjon velem.
- Szia Szépfiú. - varázsolt egy széles mosolyt az arcára miközben csontos kezeivel átkarolta a nyakamat. Kissé kényelmetlenül éreztem magam. - Már rég beszélgettünk, nem gondolod?
- Szia Danielle...öhm tegnap beszéltünk utoljára. - válaszoltam a kérésére és arrébb léptem Tőle nehogy véletlenül hiú ábrándokba vesse magát. - De ha nem haragszol most megyek ugyanis mindjárt kezdődik a műsor. - húztam el a számat és próbáltam úgy mondani mint aki tényleg nagyon sajnálja. Igazából minél előbb el akartam tőle szabadulni.
- Csak arra gondoltam, hogy esetleg valamikor elhívhatnál valahova. - nézett rám mosolyogva és meg akarta volna fogni a kezem, de én egy ügyes mozdulattal elrántottam. Most komolyan Ő hív engem randzini? Helyesbítek randizni akarja vitetni magát? Nem tűnik fel neki, hogy teljesen közömbös a számomra?
- Szerintem ez nem jó ötlet...
- Ne csináld ezt Liam. Nagyon nem illik ez a szűzfiús imidzs neked. - erre a kijelentésre összeszorult a torkom és akaratom ellenére is az osztálytarsaim jutottak az eszembe akik ugyan ezzel a jelzővel illettek. Akkor elfutottam, de most nem fogok.
- Nem hallottad, hogy nem akar randzini vinni? Mi van süket vagy? Mert ha az akkor tudok ajánlani egy nagyon jó fülorvost. - arcomra egy hatalmas vigyor szökött mikor megpillantottam a hátam mögött Domit akik karbafont kézzel állt és gyilkos tekintettel méregette Daniellet. Egy apró sóhaj hagyta el a számat miközben barátnőm mellém állt.
- Te meg ki vagy? - kérdezte bunkón Danielle miközben tetőtől talpig végig mérte a mellettem álló lányt.
- Dominica Mitchell, de valaki csak Csontaprítónak becéz mivel annyi csontot törtem már szént akik bántották a barátomat. - válaszolta fagyosan mire én halkan felhorkantottam. Hát Danielle most jóval kezdett ki. Domit nem érdekli, hogy kicsoda Danielle Ő akkor is megmondja a magáét és a legrosszabb esetben még verekedni is képes.
- Tipli van kislány. Semmi beleszólásod nincs abba, hogy Liam kit akar randizni vinni. - egyáltalán feltűnt neki, hogy én is itt vagyok? Mellesleg nem is hívtam randzini, sőt még csak meg sem fordult az agyamban.
- Téged biztos, hogy nem visz randini és soha a büdös életben nem is fog. - mondta nyugodt hangnemben Domi, miközben Danielle teljesen elsápadt.
- Mert majd egy magadfajta agyatlan csitri fogja megmondani neki, hogy kivel ranizhat. - nevetett fel gúnyosan Danielle. Na ez most csúnya volt. Végképp leírta magát a szememben. Az én Domimmal senki nem beszélhet így!
- Képzeld el, hogy igen. Lásd be Te nem vagy hozzá való. - Domi próbált ugyan úgy viselkedni mint szokott, de azért a hanja mégis csak más volt.
- Mégis miért nem? Hisz még csak nem is ismersz!
- Először is ízetlen vagy és bunkó. Másodszor a lábaid tele vannak véraláfutásokkal amik arra utalnak, hogy nem tizenhét éves vagy. Az arcodon fel lehet fedezni néhány ráncot és ez  azt bizonyítja, hogy jóval elmúltál már húsz éves. Ami arra utal, hogy idősebb vagy Liamtől szóval akár pedofil is lehetsz. - érvelt Domi az én szám pedig tátva maradt. Oké ez kemény volt és ezt Danielle is tudta. Ugyanis fájdalmasan felszisszent majd se szó, se beszéd nélkül elrohant.
Domi elismerően bólintott én pedig hálásan rá néztem és magamhoz húztam majd gyengéden megöleltem. Tényleg hálás voltam neki amiért megint kihúzott a bajból.
- Köszönöm. - suttogtam a fülébe.
- Semmiség. - vont vállat egyszerűen. - De most menj mert meg kell nyernetek a versenyt. - kezdett el nyomni a srácok felé.
Hát az X-Factort végül aztán nem nyertük meg, de legalább harmadikok lettünk ami nem semmi. Én örültem neki és a srácok is ráadásul Simon leszerződtetett egy lemezkiadónál szóval a One Direction elindult a sztárság felé....