01

Sziaaa. Itt az új törim első része ami kissé eltér a megszokottól. Igaz az első rész nem lett valami hosszú, de gondoltam bevezetőnek ez is megteszi :) 

A telefonom valahol a párnám alatt hangosan megszólalt ami azt jelentette, hogy ideje lenne felkelnem. Szemeimet lassan nyitottam ki majd felültem és egy hatalmasat nyújtózkodtam és rögtön elhúztam a számat mikor tekintetem az ablakomra vándorolt. Szokás szerint esett az eső. Mit is várhatok hiszen ez London itt már megszokott ez a fajta időjárás.
Nagy nehezen kiszálltam az ágyból majd az első kezembe kerülő pólómat magamra húztam, a padlóról pedig felvettem a tegnap viselt lyukas farmeromat. Mikor az öltözködésemmel kész lettem bele néztem a tükörbe. Hófehér bőröm csak úgy virított a lámpa fényénél ráadásul a kezemen a tegnapi zöld foltok már lilára váltottak.
Nem törődtem vele csak magamra kaptam a kabátomat, hogy az iskolában senkinek ne tűnjenek fel az ütés nyomok. Már rég elmondhattam volna valakinek, hogy mi történik velem nap mint nap, de egyszerűen képtelen vagyok. Hiszen mégis csak az apámról van szó, még akkor is ha Ő már jobban szereti az alkoholt mint engemet.
Igazából már megszoktam, hogy naponta kezet emel rám. Tudjátok Ő nem viselkedett mindig így. Akkor kezdődött az egész mikor pár éve anya tüdőrákban meghalt. Apa egyszerűen képtelen volt bele törődni, hogy nincs többé, így az alkoholba folytotta a bánatát. Először csak esténkét itta le magát, hogy reggel tudjon elmenni dolgozni, de aztán már nap közben is pohár után nyúlt. A munkahelyét elveszítette, így mostanra alig maradt valami bevétel. Ha én nem lennék szerintem már a lakás sem lenne meg és éhen is haltunk volna.
Persze ígyis én vagyok a rossz.  Délelőtt suliba járok, már ha bejárok mivel valamikor elalszok ugyanis esténkét bandázni szokok. Így, hogy senki sem törődik velem eléggé szabad lábra ereszkedtem ami nem is volt nehéz mivel London legzüllöttebb negyedében lakunk ami tele van drogosakkal. A belvárosból senki nem mer ide jönni ugyanis féltik az életüket. Nem egy halál eset történt már ezen a környéken, szóval akik normálisak kikerülik a Chelsea negyedet.
Nem kell egy drogosnak titulálni ugyanis annál nekem több eszem van. Azonban a haveri köröm eléggé züllött. De nem tudok ellene mit csinálni. Ha ellenük mernék szegülni akkor még jobban tönkre menne az életem mint most. Azt pedig nem szeretném. Elég nekem az apám viselkedését elviselni nap mint nap.
A padlóról felkaptam az iskolatáskámat majd becsaptam magam után a szobám ajtaját. A folyosóra érve olyan érzés fogott el mintha egy kísértet házba csöppentem volna. Minden tiszta por volt és ha valaki végig menne a helységeken azt hinné, hogy senki nem lakik itt. Ez is anya halála miatt van. Addig míg élt volt egy normális szerető családom, mostanra egy alkoholista idegbeteg apám van. Ha tehetném már rég lelépnék innen. Meg is tehetném mivel már tizennyolc éves múltam, de sajnos még mindig itt van a suli.
Épp nyitottam volna ki a bejárati ajtót mikor nyitódott az egyik szoba majd apám alakja tűnt fel az ajtóból. Rögtön megcsapott az alkohol szaga, és már így kora reggel is egy üveget szorongatott a kezében.
- Hova mész? - förmedt rám. Hangja tele volt utálattal és nem azért kérdezte mert aggódik. Valamire szüksége van Tőlem.
- Iskolába. - feleltem egyszerűen és épp meg szerettem volna fordulni mikor hideg szorítását éreztem a csuklómon. Kényszerített, hogy forduljak felé. Kénytelen voltam kérésének engedi. Felé fordultam majd undorodva elhúztam a számat.
- Minek mész Te oda? Kurváknak az utcasarkon van a helyük. - röhögte el magát. Arra számított, hogy majd én is vele nevetek. Hát arra várhat. Először is nem vagyok kurva, még csak nem is nézek ki úgy. Másodszor pedig ami van pénzem azt tisztességes úton szereztem meg. Bébicsőszködni szokok ami szerintem elég jó meló egy tinilánynak. - Kell pénz. - váltott hangnemet miközben én azon fáradoztam, hogy tudjam kitépni a csuklómat a szorításából.
De erre a kijelentésére abba hagytam és csak pislantottam egy nagyot. Mondtam én, hogy akar Tőlem valamit. Milyen meglepő, hogy pénzt. Én csak arra kellek neki, hogy adjak neki pénzt amiből Ő piát vesz és holtrészegre issza magát majd szépen agyon ver ha nem azt csinálom amit Ő akar.
A testemen már egy épp pont sincs. Ha valaki meglátna szerintem sírva szaladna el tőlem. Én mégis tűröm és nem csinálok ellene semmit. Még ha tudnák is csinálni, de nem tudok. Akár hányszor megpróbálok ellene csinálni valamit, csak még rosszabb lesz.  Mikor még kisebb voltam állandóan csak sírtam és sírtam. Direkt késő délutánig bent maradtam a suliba csak azért, hogy ne kelljen haza jönnöm. Tudtam úgysem keresne soha. Mostanra ez már megszűnt. Inkább a haverokkal lógok és a parkban cigizünk meg füvezünk.
- Tegnap este adtam. - válaszoltam fagyosan mire apám meglendítette a kezét és egy hatalmas pofont levágott. Az ütéstől kissé hátra estem, de szerencsémre nem estem el. Mikor újra felegyenesedtem jobb kezemmel az arcomat kezdtem el simogatni ahol az ütést kaptam.
- Azt mondtam pénz kell ribanc! - két kezével megragadta a vállam majd rázott rajtam egyet. Legtöbb ember már rég elbőgtem volna magát a helyemben én mégis szó nélkül tűröm. Úgysem tudok ellene mit tenni. Majd csak lenyugszik egyszer.
- Engedj már el, mert elkések. - ordítottam el magamat végül. Hát legalább abba hagyta azonban a vállamt még mindig kegyetlenül erősen szorította. Mérgesen nyúltam a farmerom zsebébe majd mikor elő halásztam egy öt fontost hozzá vágtam és szó nélkül faképnél hagytam.
A reggeli hideg rögtön megcsípte az eddig sajgó arcomat, ráadásul a hideg most kifejezetten jól esett a vörös foltoknak. Kabátomat a nyakamig felhúztam majd megindultam a fekete Honda motorom felé ami járda szélén állt. Igaz ütött kopott volt a kicsike, ráadásul egy rakás spórolt pénzem ráment míg megjavítattam, de megérte. A motorozás a szenvedélyem, ráadásul így még menőbbnek nézek ki. És a Chelsea negyedben jó ha az emberek félnek Tőled. Én már csak tudom hisz naponta látom ahogy az utcán agyon verik a szerencsétlen védtelen embereket.
Egy ügyes mozdulattal felültem a járműre majd beindítottam és elhajtottam otthonról. Ismét egy unalmas nap kezdete...