Ten

Sziasztok!! Itt is a kövi rész :P A vasárnapi részhez 8 komiii jött össze :D Aztaaa nagyon örültem ám neki :D ez olyan kis semmi rész lett, de szerintem holnap is hozok részt :)) majd meglátom még xD

-LiMi?- Louis
- Li mint Liam,Mi mint Domi.-Liam

Cseng. Cseng.Cseng.
- Halló? - szólt bele Louis a maga vidáman csengő hangján. Kissé meglepődtem mikor ilyen hirtelen vette fel mivel még nem voltam teljesen felkészülve. Igazság szerint még azt sem tudom, hogy mit akarok mondani neki. Vagyis, de csak félek, hogy hülyén fog kijönni. De miért nézne már hülyének? Hisz én csak sütöttem neki egy répatortát- vagyis az anyummal közösen sütöttük mivel állítása szerint ha engem magamra hagyott volna a konyhába, akkor mostanra már hajléktalanok lennénk- azért, hogy meghállaljam neki a plüsst amit kaptam tőle. - azóta az ágyam közepén ül.
- Szia Louis én vagyok az Domi. - köszöntem kissé vékonyabb hangnemben mint amit megszokhatott Tőlem.
- Domi? Mi a pálya? Ha Liamet keresed haza ment szóval nincs a közelemben...- na ja, erre számítottam hogy félre fogja érteni. Hisz két éve ismerem és eddig még soha nem hívtam fel csak úgy. Persze, hogy azt hiszi, hogy Liamet keresem. De már miért pont rajta keresném? Ha Liam nem veszi a telefont akkor addig hívom még fel nem veszi, vagy pedig végig telefonálom az összes családtagját. Meg amúgy is tudom, hogy ma haza ment meglátogatni a szüleit mivel holnap már nem lesz ideje rá, ugyanis ott a szülinapi buli és Ő kijelentette, hogy nem hívja meg a nővéreit mert akkor nem tud ellazulni. Hát igen Nicola és Ruth olyanok mint a pótanyái. Mindentől megvédik és úgy viselkednek vele mintha még mindig kisgyerek lenne.
- Nem Őt keresem. - vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Hát akkor kit? - kérdezte végül. Most komolyan nem esett le neki?
- Téged. Örülnék neki ha átt tudnál ugrani hozzánk ugyanis van egy meglepetésem a számodra. - hadartam el egy szuszra. Oké én most komolyan zavarban vagyok? Ráadásul Louistól? Mégis miért, hisz a legjobb barátom fiú! Akkor Lou miért lenne más?
- Meglepetésed a számomra? Öhm...oké fél óra és ott vagyok. - ahogy hallottam Őt is meglepetésként érte, a kérésem. Kár, hogy nem láthatom az arcát. Biztos vicces lehet mikor zavarban van.
- Tudod hol lakunk?
- Nem. - nevetett fel kínosan így aztán lediktáltam neki a címünket meg a házszámunkat. Remélem érthetően magyaráztam és könnyen ide fog tudni találni. Csak nem téved el Londonban. Mondjuk az vicces lenne.
Louis a beígért fél óráját be is tartotta. Mikor csöngettek rögtön rohantam ajtót nyitni majd szembe találtam magam a zavartan mosolyogó sráccal. Kék szemei érdeklődve csillogtak és zavarában a sapkája alá dugta egy kikándikáló hajszálát amitől még dögösebben nézett ki. Hogy őszinte legyek szerintem a bandából Ő néz ki a legmenőbben. Ráadásul most, hogy már tetkójai is vannak még rosszfiússabb lett a kinézete.
- Szia. - köszöntött végül amire én kissé összerezzentem mivel eddig az arcát kémleltem. Komolyan úgy néztem rá mintha eddig még soha nem láttam volna élőben. Ciki. Sőt még a fejem is bevörösödött. Most ultragázan viselkedek. - Jöttem ahogy hívtál.
- Könnyen ide találtál? - kérdeztem és az ujjamal egy tincsemmel játszadoztam. De még ez sem segített mivel még mindig zavarban voltam. Pedig a suliban be szokott válni mikor felelek.
- Eléggé mivel Liamék háza is erre fele van és egyszer már voltam vele szóval könnyű volt...és mi a meglepetés? - ja a meglepetés. A francba én most komolyan a bejárati ajtóban beszélgetek vele és még csak eszembe sem jut, hogy behívjam? Amúgy most, hogy így mondja könnyebb lett volna azt mondanom, hogy jöjjön arra fele ahol Liamék haza van, mivel csak két utca választ el. Megint jól bebonyolítottam a dolgokat.
- Ja, persze. Gyere. - csaptam homlokon magam, mire Ő féloldalasan elmosolyodott és belépett a házba aztán pedig szorosan lépkedett utánam végül pedig beértünk a konyhába én pedig lenyomtam egy székre és vigyorogva elé toltam a répatortát mire az Ő szemei felcsillantak. - Tessék ezt neked sütöttem. - mosolyogtam.
- Ez komoly? - emelte rám a tekintetét és látszott rajta, hogy nagyon jól esett neki a kis ajándékom. - Te sütöttél nekem egy tortát? Ráadásul répásat? - fejét hihetetlenkedve csóválta miközben a sütit kémlelte. Nem hittem volna neki, hogy ennyire fog neki örülni. Hisz fiú és a fiúk ilyen kis semmiségeket nem vesznek figyelembe. - Ez hihetetlen...
- Gondoltam valahogy meg kell hálalon az ajándékodat. - vontam vállat és leültem mellé. Louis megforgatta a szemeit unottan.
- Mondtam már, hogy nem kell hálálkodnod. Szívesen vettem. - válaszolta komolyan. Szerintem ezzel végleg lezártnak tekintette a témát szóval most már inkább fel sem hozom. - Egyébként örülök neki, hogy ekkora örömöt tudtam vele szerezni. - kacsintott egyet szexin mire az én arcom megint lángba borult ezért gyorsan elkezdtem az ujjaimmal játszani.
- Azóta az ágyamon ül. - motyogtam az orrom alatt. De remélem, hogy nem veszi észre, hogy mennyire zavarban vagyok ezért inkább vágtam egy szelet tortát amit Ő rögtön lakmározni is kezdett, közben pedig az arcát néztem, hogy tudjam kivenni ízlik-e neki vagy nem. Ízlett neki mivel még kért ráadást.
Aztán mikor végeztünk gondoltam behívom a szobámba Ő pedig örömmel jött. De amint becsuktam magunk után az ajtót ugrott egyet majd a következő pillanatban a gördeszkámat vette a kezébe és csodálkozva pillantott felém.
- Te tudsz deszkázni? - kérdezte én pedig bólintottam egy aprót. Igazából nem sok mindenki tudja mivel a szüleim szerint eléggé veszélyes sport. - Klassz. Amúgy én is, csak mostanában nincs sok időm. - húzta el a száját szomorúan. Megértem hisz turnén voltak, persze hogy nincs ideje.
- Én is eléggé rég álltam már rajta mivel a szüleim nem nagyon szeretik, ráadásul mindig tönkre teszem ezért öt darab van  szekrényemben, hogy mindig legyen tartalék. - meséltem kissé szégyenlősen mire Ő egy nevetéssel jutalmazott. Hát köszi! Oké én is tudom, hogy eléggé hülyén hangzik, de hát ez van. Mellesleg szerintem még egy profi deszkásnak sincs ennyi deszkája mint nekem.
- Nincs kedved deszkázni? - kérdezte barátságosan és láttam rajta, hogy nagyon reménykedik abban, hogy igen mondjak.
- Ha nincs más dolgod szívesen. - mondtam pont akkor mikor ismét csöngettek. Nagy nehezen felálltam az ágyamról majd elindultam ajtót nyitni és a jókedvű Liammel találtam szembe magam. Oké rá most totál nem számítottam.
- Mizu? Gondoltam megnézlek mi újság veled így utoljára tizenhét évesen. - vigyorogta és szó nélkül bejött. Tiszta izgatott a holnapi szülinapja miatt. Amúgy én is, de én inkább az éjszakától amikor is elveszítem a szüzességem...vele.
- Épp Louis-val megyünk deszkázni. Nincs kedved csatlakozni? - kérdeztem miközben a szobámba sétáltunk. Mondjuk ez hülye kérdés volt mivel Liam soha nem tudott deszkázni. Egyetlen egyszer állt rá akkor is szépen seggre esett.
- Louis mit keres itt? - kérdezte csodálkozva, de nem tudtam rá válaszolni mivel beértünk a szobámba ahol Louis állt kezében pedig az egyik deszkám és totál izgatott volt.
- Szeva Leeyum, te is jössz gurulni? - kérdezte vigyorogva Lou. Liam arca elsötétült és látszott rajta, hogy magában melegebb éghajlatra küldi a srácot. Igazából az utóbbi napokban észrevettem, hogy Liam valamiért pikkel Louisra. Igaz próbálja türtőztetni magát, de nem nagyon megy neki.
- Persze. - mondta végül Liam mire én értetlenül néztam rá. Most komolyan Ő is deszkázni akar? De hisz nem is tud!
- Tessék? - kérdeztem meg újból.
- Én is megyek deszkázni. - vágta rá keményen Liam, mire én vállat vontam. Ha Ő így akarja akkor Tőlem nyugodtan  jöhet. Csak aztán ne jajgasson ha megint elesik. - Csak szükségem van a könyök és térdvédére és jól esne valami a seggem alá is...- sorolta mosolyogova belőlem pedig egyszerre tört fel a röhögés. Tipikus Liam. Louis semmit nem értett, de azért úgy csinált mint aki figyel.
Végül bő tíz perc után mind a hárman az utcán voltunk. Louis rögtön megmutatta a tehetségét én pedig ámultam figyeltem végül csatlakoztam hozzá és együtt ugrattunk párat, majd a szemem megakadt Liamen aki még mindig a kerítés mellett állt és eléggé bosszúsan figyelt minket. Ezt Lou is észre vette mivel összenézett velem és oda gurult Liamhez így aztán én is.
- Na mi lesz Leeyum, nem jössz? - kérdezte Lou. Ezzel a kérésével nála nem ér el semmit.  Liam nem válaszolt semmit csak a bal lábával maga előtt tologatta a deszkáját. Szerintem nem akarja, hogy a haverja kinevesse amiért nem tud deszkázni. Megakadt rajta a szívem és oda sétáltam majd a kezemet nyújtottam felé.
- Gyere úgy mint régen. - vigyorogtam Ő pedig rögtön tudta, hogy miről beszélek. Régen mindig én szoktam húzni aztán pedig cseréltünk és Ő szokott engem nyomni a deszkán miközben Chanel halálra röhögte magát rajtunk.
- Miért mi volt régen? - vágott értetlen fejet Louis, de nem kellett sokat várni a kérdésre mivel pár pillanat múlva vigyorogva húztam magam után Liamet a deszkán. Oké régebben sokkal könnyebb volt.
- A LiMi páros újra deszkán. - nevettem fel jókedvűen. Ez a hülyéskedés már tényleg hiányzott Liammel. Olyan volt mint régen mikor még mind ketten suliba jártunk és nem volt világsztár.
- LiMi? - kérdezte értetlenkedve Louis.
- Li mint Liam, Mi mint Domi. - magyarázta mosolyogva Liam. De szerintem Louis még így sem értette. - Életemben egyszer álltam deszkán és hetekig nem tudtam ülni mivel akkor kék folt volt a seggemen. - húzta el a száját, Lou pedig prüszkölve röhögött.
Elég jó délután lett végül és holnap szülinapi buli...jaj.