Six

Sziasztok!!! Itt a kövi rész amiben már szerepelnek a többi srác is :D Viszont a résszel kapcsolatban annyi, hogy ez néhol különbözik a valóságtól. Vagyis értitek valamit a saját fantáziám szerint írtam, valamit pedig a megtörtént dolgokból :P na ez értelem lett xD

- Niall and the potatos?
- No, One Direction!

- Pár perc és Te következel. - bökött meg hátulról egy ismeretlen férfi, de mikor eljutott a tudatomig, hogy mit mondott akkor jöttem rá, hogy csak egy statiszta volt. Bólintottam egy aprót mire a férfi rögtön felszívódott. Remegve fogtam kezeim között tartott papírt amin egy dalszöveg volt ráírva közben pedig magamban dúdolgattam és próbáltam valahogy lenyugtani magam.
Talán ha végre Domi ide érne akkor sokkal jobb lenne. De szokás szerint vagy késik vagy elfelejtette. Mondjuk az utolsót nem nagyon hiszem el ugyanis az Ő kérésére jelentkeztem az X-Factorba. Előtte tök boldog voltam, hogy végre talán sikerül valóra váltanom az álmaimat, ám most röviden szólva tele a liberóm, ha lehet így mondani. Imádok énekelni, de eddig még soha nem énekeltem nagy közönség előtt maximum csak a suliban, de ott is alig voltak százan. Viszont itt tele az egész terem ráadásul még egy csomó kamerás is van szóval még a TV-be és a netre is felkerülök ami nem jó. Hisz mi van akkor ha elbénázom az egészet és az egész világ rajtam fog nevetni? Így is nap mint nap röhögnek rajtam nem akarom, hogy még az utcán is megismerjenek és az orrom alá dörgöljék, hogy milyen béna voltam.
- Liam! - hallottam meg barátnőm hangját majd a következő pillanatban a nyakamba ugrott közben pedig szorosan ölelt magához. A szívemről hatalmas kő esett le miközben a karjaim között tartottam közben pedig a nyakába fúrtam a fejem. Még mielőtt valaki félre értené a helyzetet még mindig CSAK barátok vagyunk, csak mostanra már nagyon szoros a kapocs közöttünk. Talán a fogadás miatt amit majdnem egy éve kötöttünk már, de valahogy még nagyobb összhangban vagyunk. Igazából minden nap számolom vissza a napokat, hogy mikor lesz a tizennyolcadik szülinapunk ugyanis, hogy őszinte legyek nagyon várom már, hogy végre túlessek rajta és köztünk szólva szívesen megcsókolnám már Domit. Nem is értem, hogy miért gondolok ilyenre, hiszen semmit nem érzek iránta csak barátságot és testvéri szeretet. Igen nekem Ő pont olyan mint a nemlétező húgom. - Bocsi, hogy késtem csak Chanel észre vett egy közeli Nando'st és muszáj volt bemennünk ott pedig hatalmas sor volt és...- ujjamat a szája helyeztem mosolyogva, hogy fogja be.
- Shhh. Semmi baj, itt vagy és az a lényeg. - néztem rá mire Ő szélesen elvigyorodott és látszott az arcán a megkönnyebülés. Szegény biztos azt hitte, hogy majd kiakadok amiért cserben hagyott. Mondjuk akkor tényleg kiakadtam volna ha nem jön el, pedig miatta vagyok itt.
- Hé, én is itt vagyok! - lépkedett felénk Chanel miközben egy hatalmas jégkrémet nyalogatott. Esküszöm már az lenne a fura, ha egyszer nem lenne kaja a kezében. Unottan megforgattam a szemeimet közben pedig elhúzódtam Domitól és újra a szövegre koncentráltam.
- Kölyök, két perc és Te jössz. - lábaim megremegtek és éreztem, hogy elfehéredek. Oké komolyan mit keresek még mindig itt? Már rég elfuthattam volna és akkor nem kéne kiállnom a közönség elé. De akkor az álmom is romokba dőlne. Én énekes akarok lenni akkor meg már csak nem fogok megijedni pár embertől. Helyesbítek fél világtól.
Nyeltem egy nagyot és segítőkérő pillantást vetettem Domira. Cserébe kaptam egy együttérző nézést na meg egy kéz szorítást. De valahogy most még az sem tudott segíteni.
- Ügyes leszel. Csak gondolj arra, hogy a szobádban vagy és nekem énekelsz. - nézett a szemeim közé mire akaratom ellenére is elmosolyodtam a kedvességén. Rettentő jól estek a szavaim.  - Ha meg beléd mernek kötni akkor pedig felmegyek a színpadra és egyesével billentem őket seggbe. - kacsintott egyet én pedig hevesen csóváltam a fejem mivel tudom, hogy tényleg képes lenne megcsinálni.
- Inkább ne. Csak maradj itt és szoríts, hogy jussak tovább. - állítottam gyorsan le, miközben egy statiszta a kezembe nyomta a mikrofonom és szó szerint egy ajtóhoz vezetett ahol rögtön a színpad volt. Utoljára vissza pillantottam Domiékhoz miközben Ő és Chanel küldött felém egy hatalmas vigyort.
Mélyen kifújtam a levegőt és elindultam a színpad közepe felé. Mikor középre értem kaptam egy nagy tapsot majd a zsűri felé fordultam. Ahogy végig néztem rajtuk még a verejték is levert. Hogy elrejtsem a félelmemet zavartan a kivasalt hajamba túrtam.
- Hogy hívnak, hány éves vagy és mit fogsz énekelni? - zúdította rám a kérdéseket Nicole.
- Öhm...Liam Paynek hívnak, tizenhat éves múltam és a Cry Me Rivert szeretném énekelni. - válaszoltam röviden és akadozva. Szerintem tuti meghallották, hogy mennyire be vagyok rezelve. Azonban Nicolnak úgy látszik, hogy elég volt mert csak szélesen mosolygott.
- Akkor had halljuk. - csapta össze a kezét Cheryl miközben a zene elindult én pedig a szám elé emeltem a mikrofont közben pedig magam elé képzeltem miközben a szobám közepén állok a kezemben egy gitárral és énekelem Domi kedvenc zenéit miközben Ő idétlenül táncol. Amint elhagyta a számat az első dallam a közönség elkezdett hangosan tapsolni és ujjongani ami azt jelentette, hogy tetszek nekik. Bátrabban énekeltem a refrént közben pedig a színpadon sétáltam és teljesen bele éltem magam a dalba. Mikor az utolsó szó is elhagyta a számat a zsűri állva tapsolt. Vigyorogva hajoltam meg és vártam az értékelést.
- Elképesztő voltál, szavazzunk. - ült vissza a helyére Simon. A szívem a torkomba dobogott mikor egyesével kaptam az igeneket. Végül pedig négy igennek tovább jutottam a táborba.
Mintha puskából lőttek volna ki úgy rohantam le a lépcsőről és az örömében kiabáló Domi nyakába ugortam és még Chanel is vállon veregetett.
- Tudtam, hogy sikerülni fog. - kiabálta Domi és egyhelyben ugrált. A vigyort képtelen voltam levakarni az arcomról. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy tényleg sikerült. Megyek a táborba és ha sikerül akár még az élő műsorba is bekerülhetek.

○○○

Idegesen álltam a többi jelentkező mellett akik ugyan azt várták mint én. Vagyis a tábornak vége lett és most az a cél, hogy bekerüljek a mentorok házába és onnan ha szerencsém van mehetek az élő műsorba.
A csapat egyre jobban fogyott, de az én nevemet a zsűri még mindig nem mondta. Kezdtem kétségbe esni mivel, hogy őszinte legyek szerintem az utolsó dalválasztásom nem volt jó és ezt a zsűri is megmondta. Kétségbeesettan túrtam bele a hajamba mikor Cheryl felállt és fájdalmasan az ottmaradtakra nézett.
- Sajnálom, akiknek a nevét nem mondtuk azoknak a verseny véget ért. - a könnyeim egyszerre törtek fel belőlem és hevesen a fejemet csóváltam. Ilyen nincs! Nem sikerült mehetek haza és dőltek az álmaimnak. Nem leszek énekes, sőt semmi nem leszek. Itt volt a nagy lehetőségem én mégis elcsesztem.
Zokogva léptem ki a csarnokba ahol többen is néztek ki ugyan így mint én. Szemeim vörösek voltak és hangosan szipogtam miközben lerogytam egy székre.
- Én nem akarok vissza menni a suliba tanulni. - szipogta mellettem egy szőke hajú srác. Arca ki volt pirulva miközben szemeit a pólójába törölte. Szóval Ő sem jutott tovább. Mellesleg még így ilyen sírós hangos is észre vettem, hogy milyen fura akcentusa van.
- Mehetek vissza a pékségbe dolgozni. Pedig azt hittem, hogy tényleg jó vagyok. - válaszolta a hegyette álló göndör hajú srác. Ő valamivel jobb színben volt. Igaz az Ő szemei is könyázottak voltak, de próbálta kordában tartani az érzéseit.
Igazságtalan az élet. Nagyon. Megsemmisülten felálltam, hogy haza felé vegyem az irányt mikor egy statiszta jött ki.
- Aki a nevét hallja az menjen vissza a színpadra. - szólt majd a szeme elé tartotta a papírt, hogy tudja elolvasni a neveket. - Zayn Malik. - egy fekete hajú srác lépett előre. - Louis Tomlinson. - magas vékony, sapkát viselő srác ment Zayn mellé miközben értetlen arcot vágott. - Niall Horan. - az eddig mellettem ülő srác felugrott és a két srác közé lépett. - Liam Payne. - azt hittem, hogy rosszul hallok mikor meghallottam a nevem. Vártam, hogy esetleg valaki más lépjen ki, de ezek szerint csak én voltam az egyetlen Liam Payne. Kissé idegesen álltam Niall mellé mivel fogalmam se volt róla, hogy most mi lesz. - És Harry Styles. - fejezte be a statiszta és a göndör hajú srác mellém állt majd egymás után követtük a nőt és meg sem álltunk a színpadig.
Mikor a színpadra értünk sorba felálltunk középen és a zsűrire pillantottunk. Azok ugyan úgy ültek mint alig fél órája. Simon felállt közben pedig összecsapta a kezeiet.
- Azért hívtunk vissza titeket mivel úgy gondoltuk, hogy össze rakunk benneteket mint egy banda és így bejutottatok a mentorok házába. - magyarázta majd a következő pillanatban azt vettem észre, hogy a mellettem álló négy srác eszeveszett kiabálásban tör ki és magukhoz húznak, hogy én is velük együtt ünnepeljek.

○○○

- Ki kéne találnunk egy nevet mert máshogy nem állhatunk Simon elé. - ült le az ágyára Zayn és kérdő pillantás vetett ránk. Mind a négyen tanácstalanul összenéztünk és azt vártuk, hogy valaki szólaljon meg. Igazából nagyon megkedveltem ezt a négy srácot. Sőt örülök, hogy velük raktak össze mivel eddig még soha nem gúnyoltak vagy cikiztek. Oké igaz csak egy hete ismerem őket, de azóta sülve főve együtt vagyunk mivel állandóan próbálnunk kell, hogy összerázódjunk mint egy banda.
- Mit szóltok a Niall és a krumplikhoz? - szólalt fel a szőkeség miközben épp chipset tömött a szájába. Akár hányszor csak ránézek Chanel jut róla eszembe mivel Niall pont annyit eszik mint a barátnőm. Komolyan szerintem be kéne mutatnom őket egymásnak. Tuti jól kijönnének egymással.
Azonban a név amit mondott az kegyetlen béna volt. Tuti, hogy én ebbe nem megyek bele. Niallen kívül mindenki hevesen csóválta a fejét ami azt jelentette, hogy senkinek nem tetszik. Szóval mély gondolkodásba merültünk. Percek telhettek el így mikor hirtelen Harry felállt és felénk fordult.
- És mit szóltok a One Directionhöz? - kérdezte félősen. Elég jól hangzott viszont nem értettem, hogy jött ez a név. - Gondoljatok bele. Mind az öten külön jöttünk de mégis egy a célunk és egy irányba megyünk tovább. - néma csend. Engem meggyőzött.
- Nekem tetszik. - mondtam végül mire Harry egy hálás mosollyal jutalmazott.
- Nekem is. - bólintott rá Louis és vele együtt Niall és Zayn is. Tök félelmetes, hogy ilyen összhangban vagyunk már most. Mi lesz itt még később.

○○○

- Nos úgy döntöttem, hogy...- itt Simon befejezte és csend telepedett a kertre. Most fog eldőlni, hogy be-e jutunk az élő műsorba. Rengeteget gyakoroltunk és szerintem jók vagyunk így együtt. Mellesleg mind a négyen a barátaim lettek és ha most nem jutunk tovább akkor is tartani fogjuk egymással a kapcsolatot. - Mehettek az élő műsorba. - mondta ki végül mi pedig boldogan ölelkeztünk össze így öten.
Ezt nem hiszem el sikerült! Benne vagyunk az élő műsorba.
A srácok teljesen kifordultak önamgukból. Zayn rögtön végig telefonálta az összes családtagját miközben annyit mondott bele, hogy One Direction. Niall örömében két pizzát rendelt és azon volt, hogy mind a kettőt egyszerre tömje magába. Harry valami hülye táncba kezdett. Louis pedig fel-alá futkosott Simon villájába miközben azt üvöltözte, hogy One Direction. Igen mind a négyen megőrültek.
Én pedig egy fotelban ültem közben pedig vigyorogva figyeltem őket, de mikor Harry a fejemre szórt egy tucat popcornt én is velük buliztam tovább. Hatalmas élmény volt mivel eddig még soha nem hülyültem fiúkkal. Mikor ez a gondolat átfutott az agyamon akkor jutott eszembe Domi. Hiszen neki még nem is újságoltam el a nagy hírt.
Rögtön félre vonultam és előhalásztam a telefonom és már tárcsáztam is barátnőm számát. Egy csengés után felvette és szóhoz sem engedett jutni.
- Könyörgöm mond azt, hogy tovább jutottatok, de ha nem az se baj mert akkoris szuperek vagytok még ha nem is hallottalak titeket együtt énekelni...
- Domi tovább jutottunk. Megyünk az élő műsorba. - mondta majd azt hallottam, hogy hangos üvöltözésbe kezd és azt ordibálja, hogy tovább jutottak. Vigyorogva csóváltam meg a fejem a viselkedésén. Hát igen, Domi az Domi.
- ONE DIRECTIOOOOOOON. - ugrott mellém Louis és a fülembe ordított.Kis híján infarktus kaptam és még a telefonom is kiesett a kezemből a kis akciója miatt, de mielőtt bármit szólhattam volna ismét elrohant.
 Azt hiszem nagy jövő áll előttünk...