Sixteen

Új nap új rész :D tudtam h a tegnapi rész nem lett valami nagy durranás szóval ezt próbáltam izgisre írni :D

- Te beteg vagy!- Liam
- Nem.- Domi

Szombat van, vagyis Niall szülinapi bulija ami a vidámparkban lesz az Ő kérésére. És igen Ő az érett felnőtt akit játszani kell vinni. Na mindegy, mindenki bele egyezett szóval az ír srác most nagyon boldog.
De inkább kezdjünk szépen sorjában mindent.
Az én napom eléggé furán kezdődött. Reggel...helyesbítek hajnalban akkar keltem fel, hogy szédülök és forog velem a világ. Rohantam a fürdőszoba felé és aztán szépen kijött a tegnap esti vacsi. Ezzel nem is lett volna semmi gond, de aztán mikor vissza akartam volna feküdni ez a művelet újra megismétlődött. Szóval megint rohanhattam vissza a klotyóra és megint jött a kis vukk. Hát mit ne mondjak elég ramatyul néztem ki így reggel hat óra fele.
Hulla voltam és szó szerint vissza estem az ágyba. De a rosszulétem mellé még a fejem is elkezdett fájni. De amúgy tökéletesen voltam. Szerencsémre anya dolgozott, apát pedig nem nagyon zavarja ha valami történik körülötte mikor mélyen alszik.
Egy szóval jól indult a napom. Tíz óra is elmúlhatott mikor felkeltem, de akkor is csak azért mivel Chanel hívott, hogy készülődjek ugyanis mindjárt itt vannak. Kissé bezsongtam mert mikor nagy nehezen kiszálltam az ágyból és megláttam magam a tükörben azt hittem, hogy elbőgöm magam. Holt sápadt voltam, de annyira, hogy szerintem még egy vámpír is megirigyelte volna a bőröm színét. A hajam olyan volt mintha megcsapott volna az áram. A szemeim alatt pedig hatalmas karikkák éktelenkedtek. És ha ez mind nem lett volna elég, mikor kellő képpen rendbe szedtem magam megint rámjött a hányhatnék, és lehánytam a fehér felsőm. Szóval öltözhettem át újra közben pedig azon imádkoztam, hogy múljon el.
Kintről dudáltak ami azt jelentette, hogy megérkeztek. Gyorsan felkaptam a telefonom és már rohantam is, de először még magamra varázsoltam egy mosolyt, hogy ne vegyék észre milyen szarul vagyok. Nem akarom elrontani Niall szülinapját csak azért mert elrontottam a gyomrom.
A folyosón haladva véletlenül bele ütköztem Sunnyba aki mikor meglátott undorodva elhúzta a száját.
- Borzalmasan nézel ki. - jegyezte meg a maga kedves szavaival. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt most bóknak szánta-e.
- Köszi. - morogtam az orrom alatt és megtöröltem az orrom. Sunny megveregette a vállam majd tovább állt. Miért van olyan érzésem, hogy örül a szenvedésemnek. Az ő hibája ugyanis neki volt tegnap este gusztusa kínai kajára. Én hülye meg rábólintottam, hogy rendeljen. Éreztem én, hogy fura íze van.
Megcsóváltam a fejem majd kiléptem a friss levegőre. Hatalmasat szippantottam aminek az lett a következménye, hogy megint megszédültem. Még jó, hogy pont a lépcső mellett álltam így feltűnés nélkül el tudtam kapna a korlátot és úgy csináltam mint aki pont úgy sétál le.
A házunk előtt két fekete autó állt. Alig telt el pár másodperc és a srácok, Chanel és Perrie már kint is voltak közben mosolyogtak. Liam rögtön megindult felém majd üdvözlés képpen egy csókot nyomott a számra majd elhúzódott tőlem és akkor megakadt a szeme. Remek, tuti, hogy észrevette, hogy nem vagyok jól. Nem érdekel a szent beszéde én úgyis elmegyek.
- Minden rendben? Olyan sápadt vagy...- vizslatott összehúzott szemöldökkel. Muszáj neki engem ennyire ismernie?
- Persze, csak nem aludtam jól az éjjel. - vontam vállat és mielőtt tovább tudott volna faggatózni gyorsan bemásztam Harry mögé hátra majd Liam is követte a példámat így pont én lettem középen. Míg Zayn vezetett az anyósülésen pedig Perrie foglalt helyet.
Az úton nem sokat beszélgettünk és rendesen megkönnyebültem mikor végre kiszállhattam az autóból a vidámpark előtt mivel Liam az egész úton aggódva nézett, ami engem kifejezetten zavart. De mikor kiszálltam rá kellett jönnöm, hogy nem csak nekem telt borzalmasan az út. Louis úgy pattant ki a volán mögül mintha rakétából lőtték volna ki majd Harry háta mögé menekült és úgy nézett ki onnan többet el sem akar jönni. Értetlenül bámultunk rá.
- A haza vezető úton Zayn Te mész az evőgépekkel mert nekem nincs hozzájuk idegzetem. - fújtatott mérgesen Lou, Harry pedig próbált elállni előle, de a répaimádó srác állandóan vissza húzta. Szerencsétlen fürtöskének pedig tűrnie kellet, végül pedig bele nyugodott, hogy nem tud elmenekülni barátja karmai közül.
- Miért mi történt? - kérdezte végül Perrie. Na igen ez értelmes kérdés, de nem Louisnak. Mármint Ő ha egyszer valamit elkezd magyarázni akkor estig nem fejezi be.
- Mi történt? Elmondom én neked, hogy mi történt. Alig indultunk el de Miss.Chanel elkezdett jajgatni, hogy éhes mivel nem volt ideje kellő képpen megreggelizni. Niall kérésére meg kellett állnunk egy benzinkútnál. Mikor vett magának kaját elindulunk. Alig telt el öt perc Niall kijelentette, hogy korog a hasa és még én voltam a hibás mivel elhajtottam a Nando's előtt. Vissza fordítatott és teletankolta magát. Aztán mind ketten rákezdtek, hogy még mindig éhesek. Komolyan mondom majdnem ott hagytam Őket a Mekinél. - panaszkodott Lou mi pedig visszafolytott nevetéssel hallgattuk a történetét. Chanel és Niall pedig csak ártatlanul pislogtak úgy mint akiknek ehhez semmi közük.
- Vattacukor szagot érzek. - szagolt bele a levegőbe Niall. Harry homlokon csapta magát, Louis felordított és elrohant, Harry pedig utána. Niall elindult vattacukorét Chanel rögtön követte. Így csak mi maradtunk ott Zaynel és Perrievel.
- Be is megyünk, vagy csak azért jöttünk, hogy itt ácsorogjunk? - szólalt meg Zayn és elindult a vidámpark felé. Liam rögtön elkezdett aggodalmaskodni, hogy mi lesz így, hogy a többiek lemaradtak. Zayn elkezdte nyugtatni, hogy nem lesz semmi bajuk mivel tudnak magukra vigyázni. Szóval Ők igy ketten elbeszélgettek elöl mi pedig lassan sétáltunk mögöttük Perrievel.
- Velük aztán zajlik az élet. - mosolyodott el Perrie kedvesen. Bólintottam egy aprót, de megbántam mert megint kezdtem furán érezni magam. Csak ne hánjam el magam. Csak ne hánjam el magam.
- Hát igen. Velük tényleg soha nem lehet unatkozni. - mosolyogtam vissza közpedig pedig a pólóm alját gyűrtem. Legalább addig sem forog velem a világ. Viszont most van először az, hogy kettesben vagyok Perrievel. Szóval akár ki is faggathatom, hogy mi van közte és Zayn között. - És most akkor Te és Zayn jártok?- kérdeztem óvatosan. Nem akartam tolakodó lenni, vagy ilyesmi.
- Még nem kérdezte meg, de már megcsókolt. - válaszolta és látszott rajta, hogy zavarban van. Gondoltam nem kérdezősködök többet. Hisz úgyis elmondja ha akarja. Épp szólásra nyitotta volna a száját mikor a fiúk megtorpantak és bevártak minket.
- A srácok üzenik, hogy a hullámvasútnál vannak és már megvették a jegyeket, ugyanis Niall minden áron oda akar felülni. - mondta Zayn és zsebre csúsztatta a telefonját. Hullámvasút? Most? Rosszul vagyok és így is mindját kidobom a taccsot. Jaj.
Menekülni nem tudtam mivel Liam megfogta a kezem az ujjaink pedig összekulcsolódtak és úgy indult el a hullámvasút felé. Mikor oda értünk a többiek már izgatottan vártak és mind a csorda megindultak a vasút felé. De én meg sem torpantam.
- Asszem én ezt most kihagyom. - motyogtam az orrom alatt, így csak Liam hallotta meg. Rögtön felém fordult és értetlenül nézett. Fura ezt pont az én számból hallani mivel imádom a hullámvasutat és Ő ezt nagyon jól tudja.
- Micsoda? Domi én komolyan aggódom érted. - nézett a szemeim közé. Sóhajtottam egy aprót és leszegtem a fejem. - Az arcod sápadt, alig beszélsz valamit most meg nem akarsz felülni, pedig régen tíz ember se tudott volna vissza tartani. - érvelt komoran. Oké Őt nem lehet  áttverni. Francba. Mert nekem kellett a legjobb barátommal össze jönnöm, aki úgy ismer mint a tenyerét.
- Egy kicsit rosszul érzem magam. - mondtam végül csendesen. Liam felém lépett majd egy lágy puszit nyomott a homlokomra én pedig megöleltem és percekig csak úgy álltunk.
- Hé galambocskáim, Ti nem jöttök? - kiáltott ránk Louis aki már a többiekkel együtt a hullámvasútban ült.
- Most nem. - szólt vissza Liam és ezzel lezártnak tekintette a témát. Lou vállat vont és vissza fordult Harry felé majd beszélgetni kezdtek. Hálás voltam Liamnek amiért ilyen könnyel elrendezte a dolgokat, azonban lelkiismeret furdalásom is volt amiért miattam nem szórakozhat.
- Nyugodtan felülhettél volna Te is. Miattam nem kell aggódnod. - húzódtam el Tőle és lesütöttem a szemeimet.
- Nélküled nem lenne olyan jó buli. - mosolyodott el és egy puszit nyomott az arcomra majd kezeit a derekamra tette és úgy kezdtünk el sétálni.
Miközben sétáltunk Liam vett két fagyit csak azért, hogy ne legyen üres a kezünk. Azonban én mikor megéreztem az ízét a számba elhánytam magam. Egy csomó ember végig nézte miközben a fűben görnyedek miközben Liam az egyik kezével a hajamat fogta hátra míg a másikkal a derekamat fogta nehogy bele essek a hányásomba. Végül aztán nagy nehezen felálltam és a pólómmal megtöröltem a számat küldtem egy erőtlen mosolyt barátom felé aki komolyan a fejét csóválta. Na most megkapom a magamét.
- Szóval ez volt egész nap a bajod. Beteg vagy és Te képes voltál így eljönni. Ezért nem merted megmondani mivel tudtad, hogy akkor nem engedném, hogy elgyere. - mondta komoran, kezeit pedig összekulcsolta a mellei alatt. Szemei szikrákat szórtak én pedig még mindig rosszul éreztem magam.
- Sajnálom. Én csak nem akartam elrontani a napot. - mentegetőztem és egy könnycsepp csordult le az arcomon. Liam szíve úgy látszik megakadt rajtam mert gyengéden letörölte a kósza könnycseppet és szorosan megölelt.
- Most már mindegy, itt vagy...- morogta a hajamba. Remek így most már nem csak az én napom van elcseszve hanem az övé is. - Gyere elmegyünk a szellemkastélyba. Ott csak nem hányod el magad. - vigyorodott el majd megragadta meg a karom és elindultunk.
Csak valahogy nem volt igaza. Ugyanis amikor beléptünk és a sötében sétáltunk miközen próbálták ránk hozni a frászt megint elkapott a rosszulét. De mivel sötét volt így nem tudtam hova hánytam. Végül aztán mikor világos lett megtudtuk, hogy pont Liam cipőjére ment na meg az én felsőmre. Undorítóan néztünk ki. Liamnek több se kellett rögtön kihúzott onnan és már kotorta is elő a telefonját.
- Te jobban beteg vagy mint amit én hittem. Ki kell pihenned magad, szóval haza megyünk. - fordult felém és a fűben pedig próbálta letörölni a trutyit a cipőjéről. Nem ellenkeztem, hogy nem akarok haza menni. Őszintén megmondva tényleg feküdni akartam már.
Többiek alig öt perc múlva előttünk voltak.
- Veletek meg mi történt? Úgy néztek ki mint akiket lehánytak. - húzta el a száját Chanel. Harry ezt hallatán rögtön elém lépett és megszagolta a felsőm. Aztán rögtön befogta az orrát és távol állt tőlem. Milyen rendes.
- Chanel ez nem csak úgy néz ki. Ez tényleg hányás. - válaszolta Harry. Most komolyan ennyire érdekes téma?
- Haza kell mennünk. Domi rosszul van, és tízpercenként kidobja a taccsot. - szólt közbe Liam. A többiek pedig komolyan bólintottak és elindultunk a villa felé. Hát igen ez tényleg egy szuper nap volt...

Fifteen

Hellló! Oké ez a rész nekem nagyon nem tetszik ráadásul eléggé megszenvedtem vele :/ De aztán lehet, hogy nektek más a véleményetek :)

- Szeretlek. - Domi
- Tényleg?- Liam

- Összejöttetek? - Chanel egyszerre kezdett el sikoltozni, ugrálni az ágyán és ráadásul még chipset is be akarta tömni a szájából. Persze ebből az egész műveletének az lett a vége, hogy a chips a torkára futott szóval percekig a hátát ütögettem míg újra normálisan kapott levegőt. Mert neki állandóan ennie kell. Rémes egy tulajdonság. Azonban a legtöbb esetben most jól letolnám a hasa miatt, de most figyelmen kívül hagyom és tovább mosolyogok. Egyébként nem tudom, hogy vagyok képes ennyit vigyorogni, még apám is megszólt mivel állítása szerint az eltelt tizennyolc évben nem vigyorogtam ennyit. Most tehetek én róla, hogy boldog vagyok? - Mikor? Hogyan? Úr Isten muszáj mindent elmondanod...- Chanel ismét ugrott egyet. Valahogy pont erre a reakcióra számítottam.
- Hé nyugi. - állítottam le, de nem nagyon akart rám hallgatni mivel most már nem csak én vigyorogtam hanem Ő is. - Amúgy már több mint egy hete, csak azóta nem tudtam veled beszélni, telefonon meg nem akartam. - húztam el a számat.
Igazából már rögtön másnap el akartam volna neki mondani, csak akkor pont Niallel volt és nem akartam zavarni őket. Mondjuk ez elég béna kifogás mivel mostanában szinte mindig együtt vannak. De hát ez meg van értve mivel szerelmesek. Ráadásul én is szinte az összes szabad percemben a fiúknál vagyok. Vagyis inkább Liammel. Amúgy ez tök vicces mivel még mindig barátok vagyunk és ugyan úgy tudunk ökörködni együtt, csak annyi különbséggel, hogy percenként elcsattanik közöttünk egy csók.
- Ez annyira szuper. - tapsikolt boldogan tovább Chanel és csodák csodájára valahogy abba hagyta az evést. Úgy látszik ez most jobban érdekli mint a kaja. Végre! - Te és Liam én és Niall...aztaaa akkor most mi vagyunk az 1D barátnők? - szemei hirtelen elkerekedtek majd maga elé bámult.
Ez így elég furán hangzott. Oké én tudom, hogy Liam egy híres fiú banda egyik oszlopos tagja és azt is tudom, hogy ennek meg lesz a következménye, ha kiderül. Hisz eddig csak úgy ismertek mint a legjobb barátnőjét aki az összes XF-os fellépésük ott tombolt az első sorban és akiről egy csomó kép volt Twitteren. Most meg hirtelen a legjobb barátból, barátnő lett. Chanelt már elfogadták hisz már egy éve Niall barátnője, ráadásul próbált a rajongók kedvében járni. Ez kb. annyiból állt, hogy egy csomó ember követett közösségi oldalakon, vissza írt nekik kedvesen és vicces képeket készített Niallről és feltette a netre a rajongók legnagyobb örömére. Szóval az Ő kapcsolatuk rendben volt, Chanel pedig példakép lett és minden lány rá akart hasonlítani. - Alig várom már, hogy négyesben randizni menjünk. - örült tovább. Egy kissé túlpörgött.
- Ja én is. - bólintottam mosolyogva. Amúgy én még ilyenre nem gondoltam. Vagyis hát örültem, hogy együtt vagyunk meg minden. Meg amúgy, hogy őszinte legyek még rendes randink sem volt, hisz egyik éjjel lefeküdtünk, reggel összevesztünk mivel azt hittem itt hagy egy évre, aztán eljött hozzám és szerelmet vallott azóta pedig együtt vagyunk. - Amúgy várod már Niall szülinapját? - váltottam témát. Tényleg említettem már, hogy most szombaton lesz a Szöszi szülinapja? Elképesztő, hogy milyen hamar megy az idő. Szóval úgy döntött, hogy a vidámparkban akarja megünnepelni mivel még soha nem járt ott a srácokkal. Szerintem vicces lesz.
- Niallel mostanában másról sem lehet beszélni. Biztos jó buli lesz ahogy a srácokat ismerem. - vigyorogta Chanel. Ezzel egyet kell értenem. Igazából a mi szülinapunk is elég jó volt csak az a baj, hogy én nem nagyon vettem részt rajta. Vagy a mosdóban bőgtem, vagy meg épp Liammel voltam. Pedig szívesen megnéztem volna ahogy Larry Stylinson kiüti magát. Na mindegy majd máskor.

○○○

Unottan játszottam az egyik tincsemmel miközben a TV-ben valami értelmet film ment, ráadásul Zayn és Harry az egészet végig veszekedte míg Louis békésen aludt mellettem Liam pedig a konyhaasztalnál ült és tökre bele volt merülve a laptopozásba. De annyira, hogy még csak felénk sem pillantott. Ráadásul Niall és Chanel már órák óta az Ír srác szobájában van becsukva. Igen, élménydús délután. Végül már unalmamban nyögtem és a combomon doboltam, de valahogy senki nem figyelt rám. Csak annyi változatosság történt, hogy Louis feje állandóan a vállamra pottyant én pedig győztem vissza nyomni a kanapé hátának. Van egy olyan érzésem, hogy direkt csinálta az egészet mivel már rég fel kellett volna ébrednie. 

Fejemet a konyhában ülő Liamre vezettem aki valamit figyelmesen böngészett. Gondoltam egy kicsit felidegesítem.

- Liam! - szóltam barátom felé, de még csak rám se pillantott. Ugyan úgy bámulta a laptopját mint ezelőtt pár perccel. Oké ez most vicces lesz. - Liam, Liam, Liam, édes, bébi, Li, Li, Leeyum, apuci, LIAM! - persze erre már mindenki felém fordult és értetlenül bámultak rám. Végül Liam is és felém fordította a fejét.

- Ó Istenem, mit akarsz? - kérdezte és az ég felé emelte a fejét. Tudtam, hogy ez totál kikészíti.

- Szeretlek. - vontam vállat egyszerűen és bájosan rámosolyogtam. Na akkor le kellett volna fényképezni az arcát mivel rettentő mókás volt. Szerintem nem tudta eldönteni, hogy mit csináljon. Ordítson amiért percekig a nevét kiabáltam aztán csak annyit mondtam, hogy szeretem. Vagy pedig nevessen fel boldogan amiért ilyen szépet mondtam neki. Végül az utolsónál döntött.

- Tényleg? - húzta fel a szemöldökét vigyorogva majd lehajtotta a laptopja tetejét, felállt és szó nélkül bele ült az ölembe mire én fájdalmasan felnyögtem a súlya alatt. Persze, hogy direkt csinálta. Láttam az arcán a diadalittas mosolyt amit a szenvedésem váltott ki. - Szerencséd van mivel én is szeretlek. - mosolygott tovább és elkapta a fejem majd magához húzott és megcsókolt, de persze úgy, hogy véletlenül össze kócolta a hajam. Ezt még csúnyán vissza fogja kapni. Ráadásul a srácok "húúú"-ztak a háttérben. 

- Én is szeretlek. - nyitotta ki a szemeit Louis, Liam pedig undorodva elhúzta a száját. 

De Lout nem érdekelte. Kezeit széttárta és azon volt, hogy arcon puszilja Liamet. Ezt mikor a srác észrevette próbált elhúzódni, de ennek az egész műveletének az lett a vége, hogy lecsúszott a kanapéról és természetesen engem is magával húzott. Szerintem én soha többet nem fogok tudni felkelni a szőnyegről mivel Liam totál kilapított. Leeyum boldogan nevetett rajtam és élvezte a helyzetet ráadásul eszében sem volt lemászni rólam.De a java még csak ez után jött ugyanis Louis is beszállt a buliba így ő pedig ráugrott Liamre és még csak nem is zavartatták magukat, hogy én alattuk vagyok. A hab a tortán már csak Harry volt aki ráült Louis seggére és ott izgett- mozgott. Magamban könyörögtem, hogy Zayn ne szálljon be közéjük.

Úgy látszik hatott az imádkozásom mert mikor Zayn megindult nyitódott az ajtó és Perrie lépkedett felénk a maga barátságos arcával. Ám mikor észrevette az emberrakást megtorpant az ajtóban és vele egy időben Zayn is ráadásul még el is pirult. Most az egyszer örültem Perrinek, mondjuk eddig még csak egyszer találkoztunk amikor pár napja itt aludtam és Ő is itt volt Zaynél. Egyébként tagadják, hogy bármi is lenne köztük, de én véletlenül megláttam Őket miközben Zayn ágyán fekszenek ölelkezve. Szerintem aranyos lány és pont Malikhoz való. 

- Könyörgöm szálljatok már le rólam...-ordítottam fel. Perrie szíve megakadt rajtam és lehúzta Harryt Louisról Zayn pedig Louist Liamről, de az utóbbi  még mindig nem zavartatta magát. Ezért aztán kénytelen voltam a seggébe csípni. Legalább megtette a hatását mivel felugrott rólam és fájdalmasan a hátsóját simogatta majd miközben Harry felvakart a szőnyegről küldött felém egy gyilkos pillantást. - Perrie örök hálám, mellesleg király a hajad. - dícsértem meg a rózsaszín fürtjeit amit úgy látszik mostanában újított be. Tovább beszélgettem volna még, de szemem megakadt Liamen aki csendben próbált felmenni a szobájába. Gondolkodás nélkül a hátára ugrottam kezeimet pedig a nyaka köré kulcsoltam.

- Mit csinálsz? - emelte hátra a fejét Liam, de azért kezeivel hátulról megtartott. Szerintem tök mókás volt ahogy a hátán csimpaszkodtam.

- Indulás előre! - mutattam a jobb kezemmel előre mint a lovasok szokják. Szegény Leeyum pedig nem tudott mást csinálni így muszáj volt a hátán cipelnie egészen a szobájáig. Ott aztán rögtön ledobott az ágyára majd úgy szétterült mint aki most készül meghalni.

- Nem érzem a hátam. - jajgatott fájdalmasan én pedig a hasára ültem vigyorogva. - Mond csak nem töltesz te mostanában túl sok időt Chanellel és Niallel? - húzta fel a szemöldökét közben pedig a súlyomra célozgatott. Oké azt tényleg be kell vallanom, hogy az utóbbi pár napban tényleg többet eszek mint amennyit szoktam, de ez csak azért van mert változó korban vagyok. 

- Szóval ezzel azt akarod mondani, hogy kövér vagyok? - kérdeztem tettet bunkóssággal majd felhúztam az orrom és lemásztam róla és az ágy végébe mentem közben pedig összekulcsoltam a kezeimet a mellem alatt. Alig telt pár másodperc Liam hátulról átkarolta a derekamat és egy puszit nyomott a nyakamra.

- Te tökéletes vagy. - mondta kedvesen én pedig megfordultam így szembe ültünk egymással. - Még akkor is ha most hetekig nem fogok tudni a hátamon aludni. - kuncogta mire én játékosan meglöktem a vállát. Aztán kiöltöttem rá a nyelvem, de elkapta a kezem és magához húzott annyira, hogy tudjon megcsókolni. A pillangók szokás szerint életre keltek a hasamban mint mindig amikor megcsókol...

Fourteen

Sziasztook! Hát ehhez most nincs sok hozzáfűzni valóm :P

- Elmegy. - Domi
- Soha nem hagylak itt. - Liam

- A turné szeptember végén kezdődne és csak jövő augusztusban jönnétek haza... - húzta el a száját Paul a fiúkba pedig beléjük fagyott a szó. Azonban szerintem így is én kerültem a legnagyobb sokkba.
Mikor meghallottam ezt a mondatot olyan volt mintha megállt volna az idő és csak Paul hangja zengett a fülembe. Turnéra mennek, amerikába ráadásul egy évre. Ami azt jelenti, hogy addig nem jönnek haza és én nem láthatom Liamet. Csak telefonon beszélhetek vele és webcamerán láthatom az arcát. Oké ez nem jó. Nagyon nem jó. Hisz fél évig is alig bírtam ki nélküle akkor most mi lesz velem? Egy év az rengeteg idő. Annyi minden történhet. Először is barátnője lesz és szerelmes lesz én rólam pedig elfeledkezik. Míg én otthon leszek és állandóan Ő fog az eszembe járni.
Ez nekem túl sok így reggelre. Lepattanta a pultról és nem volt más vágyam csak haza akartam menni ahol kibőghetem magam. Liam észre vette, hogy már állok mivel Ő is felpattant és megindult felém. Arca meggyötört volt és valamit mondani akart volna, de végül nem szólt. Ez pedig nagyon fájt nekem. Reggel óta olyan furán viselkedik velem. Talán nem volt jó ötlet az, hogy lefeküdtünk egymással. Lehet csalódott bennem és többet még csak a közelembe sem akar jönni. Annyira tudtam, hogy ezzel az egész fogadásos dologgal tönkre fog menni a barátságunk.
- Vigyél haza. - nyögtem ki nagy nehezen a mondatot, Liam pedig bólintott egyet komoran. Nem érdekelte, hogy Paul marasztalja a srácok pedig fagatják, hogy mi történt. Ő csak megfogta az autója kulcsát majd intett a fejével, hogy indulhatunk is.
Az út szótlanul telt. Ő az utat figyelte komolyan míg én az ablakon bámultam kifele miközben fejem az üveghez simult és úgy pihentettem, közben pedig csak egy dolog járt a fejemben. Elmegy egy évre és nem fogunk találkozni.
Tegnap mikor ugyan úgy az autóban ültünk az egész út vidáman telt és a szülinapi bulinkon gondolkoztunk, hogy milyen lesz. Elképesztő, hogy egy nap alatt mennyi minden változik. Mert kellett nekem beismernem, hogy belé szerettem. Miért nem tudok még mindig úgy rá gondolni mint a legeslegjobb barátomra? Akivel annyi mindent átéltünk és ott voltunk egymás mellett. Ha nem erőszakoskodtam volna, hogy jelentkezzen az X-Factorba akkor most nem menne el.
Csak akkor eszméltem fel a gondolkodásból mikor megállította az autót a házunk előtt. És végre rám nézett. Szemeivel az arcomat vizslatta nyugtalanul amitől én totál kényelmetlen éreztem magam. Legalább mondana valamit.
- Minden oké? - próbálkoztam kedvesen, de Ő csak vállat vont és elfordította a fejét. Nekem több se kellett. Megcsóváltam a fejem és kinyitottam az ajtót mivel tudtam, hogy úgy sem fog válaszolni. Túl jól ismerem már. Sóhajtottam egyet és kiszálltam az autóból majd elmotyogtam egy halk sziát és becsaptam az ajtót Ő pedig elhajtott.
Azt hiszem most ment tönkre a barátságunk. Csak azt nem tudom, hogy miért. Ő elmegy én pedig maradok. Ő neki lesz egy klassz éve, tele élményekkel és szórakozással, míg én maradok és élni fogom az unalmas életemet. Barátnője lesz aki nem én leszek és boldogok lesznek és még csak rám sem fog gondolni. Igen, boldog vagyok !
Mikor beléptem a házba rögtön anya állított nekem mosolyogva.
- Na milyen tizennyolc évesnek lenni? Gondolom nagyon jól szórakoztál tegnap...- kezdte, de belőlem egyszerre tört fel a sírás és mielőtt bármit tudott volna kérdezni, elrohantam mellette és berohantam a szobámba majd az ágyamra vetettem magam és ott ordítottam tovább. Persze tök klassz tizennyolcnak lenni és elképesztően jól szórakoztam tegnap éjjel. Mondjuk ha azt vesszük tényleg jól szórakoztam. Mert akkor Liamnek még kellettem és fontos voltam neki. - Dominica, mi történt? - nyitódott ki a szobám ajtaja és anya lépett be rajta majd ült le az ágyamra és elkezdte simogatni a hátam.
- Elmegy és itt hagy egy évre. Ráadásul most már nem is beszél velem. - szipogtam és próbáltam össze szedni magam. Amiből nem lett semmi mert akkor jöttem rá, hogy még mindig az Ő ruháiban vagyok.  Anya csak hümmögött.
- Sírd ki magad. Hidd el jobb lesz...- tanácsolta kedvesen és nem volt nagyon nehéz teljesíteni. - Tini szerelem...- csóválta a fejét mosolyogva. Remek még az anyámnak is feltűnt, hogy bele szerettem a legjobb barátomba.
- Azt sem tudod, hogy kiről beszélek. - mondtam mikor valamivel később megnyugodtam és vörös szemeimet törölgettem. Anya csak felkuncogott és felállt mellőlem.
- Hát Liamről kimásról? Még a vaknak is feltűnik, hogy Ti oda meg vissza vagytok egymástól. - vont vállat egyszerűen majd jókedvűen kisétált a szobámból. Elképedve néztem utána és próbáltam figyelembe sem venni a szavait. A szülők mindig azt mondják amit a gyerekek hallanni akarnak. Szóval inkább figyelembe sem vettem.
Ismét vissza dőltem az ágyamra és szétterültem  közben pedig a plafont bámultam és próbáltam nem elbőgni magam. Elég nehezen ment, de ez nem is lényeg ugyanis ennél sokkal érdekesebb dolog történt.
Épp a béna életemen gondolkoztam mikor újra nyitódott az ajtó. Már fel voltam készülve, hogy anya jött vissza ezért unottan felültem és már kész voltam elküldeni mikor Liammel találtam szembe magam. Mikor megpillantott lesütötte a szemeit én pedig lehajtottam a fejem. Azt hittem, hogy rögtön megfordul mivel meggondolta magát, de helyette az ellentétje történt.
Hozzám sétált és letérdelt elém miközben az egyik kezét a combomra tette míg a másikkal lágyan felemelte a fejem. Mit ne mondjak a menyországban éreztem magam mikor ismét el tudom veszni a barna szemeiben.
- Mi ez az egész köztünk Domi? - kérdezte mély hangján. Szóval még Ő sem érti, hogy mi van köztünk. - Azt hittem reggel még maradsz és elbeszélgetünk. De Te haza akartál jönni ráadásul hozzám se szóltál. Ha tegnap éjjel csináltam valamit akkor sajnálom. - nézett a szemembe és helye sem volt a régi önmagának. Valahogy ez a komolyság nem illett neki. Nem vagyok hozzá szokva szóval fura.
- Mit érdekel ez téged? Hisz elmész és egy évig még csak látni sem fogsz. Barátnőd lesz aki gyönyörű lesz és  tele leszel egy csomó ultramenő haverral  én rólam pedig elfeledkezel. - mondtam miközben ismét egy könnycsepp csordult le az arcomról. Arcán megjelent egy féloldalas mosoly és úgy törölte le a kósza könnycseppemet.
- Először is a turné még nincs eldöntve mivel a srácoknak nem nagyon tetszik az ötlet, hogy egy évre csak így elmenjünk. Niall szó szerint kicsapta a hisztit, hogy Ő nem hagyja itt Chanelt egy évig mivel akkor ennyi erővel éh halálra is ítélhetnék. Harry és Louis kikötötte, hogy meghalnának ha egy évig nem hallanának brit akcentusú lányokat beszélni mivel az amerikai akcentus béna. Zayn pedig egyszerűen nem akarja itt hagyni a családját és a barátait. És én pedig nem hagylak itt téged mivel fél évig is alig bírtam ki nélküled. - kezdte el a magyarázást amitől kicsivel jobb kedvem lett. - Másodszor úgy ismersz Te engem mint aki olyan könnyen barátkozik? Könyörgöm még mindig Te vagy a legjobb haverom, na meg a srácok. És amúgy is mégis mit csinálnánk mi egy évig amerikában? Oké nem mi mondjuk meg a turné állomásokat, de ha azt mondjuk, hogy nem megyünk akkor nélkülünk nincs se turné és se koncert. - folytatta tovább. Még mindig csak a barátjaként tekint rám. Jaj. Jobb lesz ha én is befogom mivel semmi értelme nem lenne ha most elmondanám, hogy is érzek iránta. - Harmadszor pedig nem kell gyönyörű barátnő mivel nekem Te tökéletes vagy és minden elvárásomnak megfelesz. Ráadásul a legjobb barátnőm vagy és mindezek mellett totál beléd zúgtam, de annyira, hogy képtelen vagyok normálisan gondolkozni mikor a közelembe vagy. Hidd el kincsit sem élvezetes mikor a közönség soraiban téged kereslek, de Te nem vagy ott. Aztán mikor összeszedném a bátorságomat, hogy kinyögjem azt, hogy mennyire szeretlek képbe jön Tomlinson aki plüsst hoz neked meg együtt vihogtok aztán deszkáztok...
Nem engedtem neki befejezni, ugyanis elkaptam a fejét és úgy húztam magamhoz, de annyira, hogy a szánk össze érjen. Bele mosolyogtam a csókunkba. Ez annyira hihetetlen. Itt marad ráadásul még szeret is. Oké valaki csípjen meg.
- Ha azt mondom, hogy szeretlek akkor hülyén fog hangzani, ugye? - húzódtam el tőle, de arcát még mindig a tenyereim közt tartottam. Szemeit az ég felé emelte és úgy csinált mint aki gondolkozik.
- Attól függ, hogy kinek mondod. Ha nekem akkor imádom, de ha másnak akkor az az illetőt kibelezem. - kuncogott fel mire én belőlem egyszerre tört fel a röhögés, Ő pedig végig simított az arcom én egy perce elidőzött. - És ha én mondom neked azt, hogy életem legjobb döntése volt mikor tizenhat éves koromba eszembe jutott a fogadás ugyanis tegnap éjjel rádöbbentem arra, hogy mennyire szeretlek és azt akarom, hogy mellettem legyél.
- Akkor én elhiszem, ugyanis úgy tűnik, hogy én is belé szerettem a legjobb barátomba. - mosolyodtam el, mire az szemei felcsillantak és magához húzott, hogy tudjon szorosan megölelni.
- Ez fantasztikus mert akkor meg merem kérdezni a legeslegjobb barátomtól, hogy lenne-e a barátnőm. - vigyorogta és ismét magához húzott, hogy tudjon megcsókolni. Persze rögtön viszonyoztam és még csak el sem akartam engedni. Ilyen nincs. Pár napja még csak eszembe sem jutott volna, hogy megcsókoljam most meg el sem akarom engedni. És nem is fogom mert mostantól az enyém...

Thirteen

Hellóóóó! Szóval először is mindenkinek kellemes nyári szünetet! Remélem eseménydús lesz mindenkinek:P másodszor pedig tegnap befejeztem a törit és akár, hogy próbáltam széthúzni így is csak 20 részes lett :/ viszont aki tegnap ránézett a profilomra az láthatta, hogy nyitottam egy új blogot ami sokkal hosszabb lesz ettőt :D

-Paul ide jön! - Liam-Domi
- Miért nem ezzel kezdted?-Larry Stylinson

Valahol a szoba végében felcsendült egy ismeretlen rap szám, de nem nagyon zavartattam magam. Nem akartam kinyitni a szemeimet mivel féltem, hogy akkor az egészet csak álmodtam. Az pedig nem lenne jó mivel azt akarom, hogy valóság legyen az éjjel. Egyszerűen hihetetlen. Lefeküdtem Liammel! Én! És még élveztem is, sőt legszívesebben vissza tekerném az időt, hogy újra éjjel legyen és újra megtörténjenek a dolgok. Most már képtelen vagyok letagadni az érzéseimet. Fülig bele szerettem a legjobb barátomba és ez ellen nem tudok semmit csinálni. Már csak az a kérdés, hogy vele mi a helyzet. Hát ahogy éjjel viselkedett velem szerintem van nála valami esélyem. De ebbe inkább nem élem bele magam, mert jellemző rám, hogy túlreagálom a dolgokat. Az pedig nem lenne jó, ha hiú reményeket képzelek. Ez az egész szüzesség elvesztős dologot már réges rég megbeszéltük. Szóval nem szerelemből csinálta hanem fogadásból. Ez rám nézve most elég rossz. Ő csak fogadásból feküdt le velem, lehet nem is gondolta komolyan! Azt hiszem el kell beszélgetnünk, de most komolyan. Ez nem csak egy csók.
Szemeim még csukva voltak és akkor sem nyitottam ki, pedig a telefon minál hangosabban szólt. Nem akarok felkelni. Azonban a mellettem alvó Liam hirtelen felugrott majd riadtan pislogott körbe, hogy mi történt. Ennyire hülye nem lehet, hogy nem ismeri fel a csengőhangját. De ezek szerint mégis.
Végül erőt vett magán és kiszállt az ágyból és még csak nem is zavartatta magát, hogy meztelen. Inkább gyorsan fejemre húztam a takarót nehogy azt higyje, hogy leskelődök utána. Szerintem még így el elpirultam.
Csak akkor dugtam ki a fejem a takaró alól mikor Liam elkezdett beszélni ami alig tartott egy percnél tovább.
- VÉSZRIADÓ. PAUL FÉL ÓRA MÚLVA ITT VAN. - ordította el magát és vissza ugrott az ágyba. Nem bírtam tovább és felültem, hogy megkérdezzem mégis miért vészriadó az ha Paul ide jön? Álmosan túrtam a kócos hajamba közben pedig a tevékenységét néztem ami röviden abból állt, hogy a földről elő halászta a boxer nadrágját amit ügyesen magára húzott majd fölállt a szekrényéhez rohant és gyorsan kikapott egy felsőt meg nadrágot amit ügyes mozdulatokkal felvette.
Amikor kész lett akkor tűnt fel neki, hogy én is ott vagyok. Mellesleg szintén meztelenül, még szerencse, hogy a takarót a nyakamig felhúztam. Oldalra billentette a fejét és féloldalasan elmosolyodott amitől én megint zavarba jöttem és újra eszembe jutott a tegnap éjjel. Persze ilyen az én formám.
Aztán csak bámultunk egymásra szótlanul. Én nem mertem megszólalni pedig ezer kérdésem volt amire szerettem volna választ kapni. De egyszerűen képtelen voltam megszólalni. Csak bambán néztem rá miközben Ő a könyökét vakargatta. Még így álmos fejjel is aranyos volt, ráadásul tök vicces ebben a fekete Batmanes felsőjében. - Segítesz felkelteni a többieket? - szólalt végül meg mire olyan érzés fogott el mintha hideg vízzel öntöttek volna le. Komolyan ezen gondolkozott ilyen sokat? Én  azt hittem, hogy rólunk akar kérdezni, vagy pedig az éjjel történtekről. De nem úgy nézett ki mint akit nagyon zavar, hogy mi volt köztünk.  Oké talán jobb lenne ha én is közömbösen viselkedek vele. Hisz nem éri meg ha most a szemébe mondtam, hogy élveztem és akár mikor megismételhetjük. Ennél ezerszer fontosabb a barátságunk. És úgy látszik neki ez az állapot tökéletesen megfelel.
- Miért féltek Paultól? - szedtem össze magam és próbáltam laza maradni mint szoktam.
- Ő a testőrünk és totál bepipul ha nem azt csináljuk amit mond. Szóval ha most azt mondta, hogy fél óra múlva itt lesz, akkor nekünk addigra a nappaliban kell lennünk felöltözve meg minden. - magyarázta én pedig bólintottam. Még soha nem találkoztam Paullal, de azt hittem, hogy jó fej. De ezek szerint mégsem. Habár én is megőrültem volna ha minden áldott nap öt majomra kéne vigyáznom. - Én felkeltem Niallt és Zaynt. Tiéd Harry és Louis. - adta ki a parancsot mire én bosszúsan néztem rá.
- Miért pont Larry Stylinson? Őket órákba telik még ki tudom verni az ágyból. - feleltem bosszúsan, de Liam vigyorogva széttárta a kezeit és kiment az ajtóból. Persze direkt csinálta így. Duzzogva kiszálltam az ágyból, de akkor jöttem rá, hogy nincs mit felvennem. Aztán megpillantottam Liam egyik felsőjét a padlón és gyorsan magamra kaptam majd kerestem egy nadrágot ami nem olyan nagy. Hát mit mondjak, mikor kész lettem eléggé hülyén festhettem. Még szerencse, hogy a srácok megszokták, hogy néha napján fel szokom venni Liam cuccait és így nem fognak kérdezősködni.
Gyorsan kiment a szobából majd rögtön megpillantottam Zaynt aki egyszerre mosta a fogát és lőtte be a séróját. Mondjuk nem tudom, hogy csinálta, de mindegy.  Végül eltűnt a lépcsőn. Megcsóváltam a fejem és benyitottam Lou szobájába. A srác mélyen aludt közben pedig egy párnát szorított magához. Felkuncogtam mikor megpillantottam a répás pizsamáját. Oda mentem az ágyához majd egyet gondoltam és befogtam az orrát, így szegény srác nem kapott levegőt. Viszont tuti siker. És igazam lett mivel alig pár pillanat múlva kinyitotta kék szemeit és csodálkozva nézett fel rám.
- Hé ezt most miért kellett? - kérdezte felháborodva és vissza akart aludni, de én nem engedtem.
- Paul mindjárt ide jön. - mondtam. Na igen erre a mondatra rögtök kipattant az ágyból és berohant a fürdőszobájába. Közben pedig magában beszélt és imádkozott.
Vállat vontam és kiléptem a szobájából majd benyitottam a mellette lévő helységbe ami Harry szobája volt. Na igen Fürtöske is mélyen aludt ráadásul ugyan abban a ruhában volt amiben tegnap este ami azt bizonyítja, hogy totál részeg volt. Remek! Az ágya fölé léptem majd a hajába túrtam, de erre csak morgott valamit az orra alatt és átfordult a másik oldalára.
- Harry ideje lenne felkelned...- kezdtem, de megint csak egy morgást kaptam cserébe. Ezért lágyan megböktem és reméltem, hogy felkel. Aha persze. Nem is zavartatta magát hanem a fejére húzta a takaróját és a fejét bele nyomta a párnája. - Hallod kelj fel!
- Kizárt dolog. Álmos vagyok és aludni fogok és ebbe nem tudsz megakadályozni. - morogta a párnájába. Hú na ez most csúnya volt. Nem tudja, hogy kivel kezdett ki. Vigyorogva összecsaptam a kezeimet és az összes erőmet össze szedtem majd a következő pillanatban egy ügyes mozdulattal leböktem az ágyáról aminek következtében felkelt. Bosszúsan tápászkodott fel a földről és gyilkos pillantással mért végig. Talán most félnem kell? Jaj.
- Nem érdekel, hogy csaj vagy és az sem érdekel, hogy a haverom vagy...- fenyegetett, de mielőtt bármit tudtam volna csinálni nekem ugrott és bele rántott az ágyába majd elkezdett csikizni, de úgy hogy közben egész testével az enyémre volt nehezkedve. Miért mindig engem csikiznek? Ez szemétség!
- Ne Hazza könyörgök...
- Gyerünk ígérd meg, hogy többet a csodálatos, elképesztően dögös, vicces és szexi Harold Edward Styles soha többet nem ébreszted fel. - nevetett önfeledten. Ez beteg.
- Oké, oké megígérem csak szállj le rólam...
- Nem hallottam Domi! - így aztán képtelen voltam elmondani a bugyuta szövegét.
- Ígérem, hogy többet a csodálatos, elképesztően dögös vicces és szexi Harold Edwars Stylest nem ébresztem fel, még akkor sem ha Paul a villába jön úgy mint most. - az utolsó név elérte a célját mivel Harry abba hagyta a csikizést, zöld szemei pedig kitágultak. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz a viselkedése.
- Paul ide jön? - kérdezte elhaló hangon.
- Aha. Fél óra múlva. - bólintottam Ő pedig lepattant rólam.
- Miért nem ezzel kezdted? - kérdezte szemrehányóan és tiszta ruhák után keresgélt. Tök vicces volt ahogy beijedt.
- Mert nem engedted. - vontam vállat egyszerűen majd nyugodtan kiszálltam az ágyából és magára hagytam. Utam a földszintre vezetett ahol a többiek már javában reggeliztek pár pillanat múlva pedig Harry is csatlakozott a csapathoz. Eléggé kómás fejük volt, csak Liam vigyorgott boldogan és ezzel eléggé kiütött a bandából. Na vajon mi tetszhet neki ennyire?
Épp, hogy csak leültem egy székre mikor csapódott a bejárati ajtó és megjelent teljes életnagyságba Paul. Még köszönni sem engedett mivel rögtön megszólalt.
- A nappaliba most. Sürgős megbeszélni valón van. - intett a fejével az öt srác pedig teljesen lesápadt. Oké már megint mi a francot csináltak amitől Paul ennyire berágott. Kényelmesen felültem a pultra egy alma társaságával miközben a fiúk egymás mellé szótlanul foglaltak helyet a kanapén. Tök muris volt rajtuk végig nézni.
- Mi történt? - kérdezte érdeklődve Niall, de Paul egy csúnya nézéssel belé folytotta a szót. Hú azért tök kemény, hogy ilyen hatással van a bandára. Az nagy szó mikor ilyen csöndbe tudnak maradni. Félelmetes.
A srácok idegesen pislogtak a férfira aki úgy látszik direkt húzta az agyukat mivel először csak összecsapta a kezeit és csak az után nyitotta szólásra a száját.
- Tegnap volt egy megbeszélés a turné igazgatóval - kezdte nyugodtan, fiúk pedig valamivel jobb színbe lettek. Szerintem egy jó nagy letolásra számítottak, de úgy látszik tévedtek. - És meghirdették az amerikai turné állomásait. - újságolta a hírt. A banda egyszerre kezdett el izgatottan beszélni és találgatni, hogy Amerika melyik városaiba mennek. Csak én hajtottam le a fejem és még az alma evéstől is elmúlt a kedvem. De jó újabb turné ráadásul Amerikába. Megint hónapokig nem fogom látni Liamet. Ilyen az én formám. Belé szeretek aztán mikor lenne nála esélyem turnézni megy. Nézzük a jó oldalát, ez csak fél év, hisz az európai turnét is kibírtam valahogy. Na igen, csak akkor még barátként tekintettem rá.
- Ez csúcs.... - ugrott fel boldogan Louis.
- És hova megyünk? Ugye Washington benne van mert találkozni akarok Obamával. - vágott közbe Niall mire egy kissé fura fejjel néztek rá a többiek. Mondjuk én azt eddig is tudtam, hogy oda van az amerikai elnökért.
- Inkább Los Angeles. Ott tele van dögös csajokkal, amerikai akcentussal. - röhögött fel Harry mire Louval vigyorogva lepacsiztak. Istenem, fiúk! Belehalnának, ha nem a flörtölésen járna állandóan az eszük.
- Mikor indulunk? - pillantott fel Zayn, Paulra, de nem válaszolt mivel szerintem azt várta, hogy mindenki nyugodjon le.
- És meddig fog tartani? - szívem dobbant egy nagyot mikor meghallottam Liam csendes hangját. Az előbbi boldogsága most valahogy elszállt. Szomorúan ült Harry és Niall között akikről sütött a jókedv, míg Liam csak egyszerűen ült és hallgatott.
Paul Liam kérdésére feltartotta a kezeit, hogy az őrjöngő társaság lenyugodjon, végül pedig elhúzta a száját.
- Na igen itt van egy kis bökkenő amiért még nem hivatalos ez a dolog. - vakargatta az állát.
- Mi az? - hú ez tök félelmetes, hogy mind az öten egyszerre kérdezték meg. Nem hiába a legjobb barátok. Szinte már tudnak olvasni egymás gondolataiba. Ez Liammel nálunk is működik.
- A turné szeptember végén kezdődne és csak jövő augusztusban jönnétek haza...

Twelve

Szióóóó! Hát itt a várva várt rész :P Őszintén megmondva kissé félek h mit fogtok szólni mivel próbáltam nem annyira durván írni ugyanis nem tudom, hogy hány éves korosztály olvassa. De szerintem eléggé jó lett xD

-Én erre képtelen vagyok. - Liam
- Ez hülyeség. - Domi

- Egyébként mondtam már, hogy nagyon szexi vagy szoknyában? - suttogta a fülembe Liam miközben a derekamnál fogva szorosan húzott magához. Éreztem, hogy arcomat elönti pír ezért inkább tekintetemmel elkezdtem a padlót páztázni. Tovább táncoltunk, de kezei vészesen közeledtek a fenekem felé amitől még jobban zavarba jöttem. Újra a szemei közé néztem és láttam a barna íriszeiben a vágyat. - Zavarban vagy? - búgta ismét a fülembe és a forró leheletétől borzongás futott végig az egész testemen. Oké erre most mégis mi a francot mondjak? Azt, hogy legszívesebben most rögtön lesmárolnám?
- Öh...nem. - mondtam végül. Talán nem kellett volna mivel ezt hallva még közelebb jött és így az arcomra apró puszikat nyomkodott én pedig lehunyt szemekkel élveztem a helyzetet. Ez a viselkedése nagyon meglepett, de tökre bírtam. Alsó ajkamba haraptam és hagytam, hagy csinálja amit akar.
- Akarlak. - suttogta szexi hangon a fülembe és innentől már nem tudtam kordában tartani az érzéseimet. Arcom paprikapiros lett a lábaim pedig megremegtek és ha nem tartott volna meg szerintem elájult volna. De nem zavarta a viselkedésem mivel csak halkan felkuncogott és orrával az arcomat cirógatta. - Annyira édes vagy mikor elszégyeled magad. - mosolyogta és most az arcom helyett a nyakamra nyomott puszikat.
Én komolyan rá haragudtam alig negyed órája? Mégis, hogy tudtam mikor most szó szerint levett a lábamról. Képtelen lennék most ellenállni neki. Mégis, hogyan tudja ennyire elvenni az eszem?
- Ezt nem itt kéne. - toltam el magamtól kicsit mikor már teljesen a falnak nyomott. Ez hallatán elhúzódott tőlem és a kezét nyújtotta, hogy fogjam meg. Fogalmam sincs, hogy mik a tervei, de gondolkodás nélkül fogtam meg a kezét. Elkezdett kifele húzni a tömegből. Egy kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy csak így lelépünk és senkinek nem szólunk, de most valahogy nem zavar ha berágnak ránk.
A kerten keresztül rögtön az 1D villánál kötöttünk ki majd Liam rögtön kizárta az ajtót és villanyt kapcsolt mivel jelen esetben senki nem volt itt. Mikor becsukódott az ajtó vigyorogva felém fordult kezeit pedig ismét a derekamra csúsztatta és lassan elkezdett a fal felé nyomni. Mikor nem volt tovább hova menni, libabőrös lettem a hideg fal miatt, de nem nagyon zavart. Szemeimmel az ajkait bámultam, de nem úgy nézett ki mint aki meg akar csókolni. Ez a tudat pedig engem idegesített. Rettentően akartam már.
- Mit akarsz csinálni? - kérdezte még mindig a falnak nyomva. Ez most hülyéskedig?
- Csókolj már meg! - emeltem fel a hangom és pár pillanat múlva teljesítette a kérésemet. Ajkait lassan nyomta az enyémekre miközben kezeivel a derekamat simogatta. Végül felcsusszantotta a hátamra és a következő pillanatban felkapott én pedig lábaimat a dereka köré csavartam. Erősen tartott közben pedig ajkaink egy percre nem váltak el. Kissé nehézkesen, de elindult gondolom a szobájába.
Az érzéseim nem csaltak ugyanis pár percen belül óvatosan az ágyára fektett, fölém tornyosult és elkezdte a nyakamt csókolgatni. Először hezitáltam, de aztán az eddig ágyon pihenő kezeimet a mellkasára vezettem és kissé remegő kezeimmel elkezdtem az ingje gombjait kigombolni mire Ő felkuncogott. Szerintem megérezte, hogy mennyit szerencsétlenkedem. De hát ilyen az én formám. Először rádöbbenek arra, hogy belé szerettem a legjobb barátomba aztán pedig vele veszítem el a szüzességem.
Amikor sikeresen végeztem a feladatommal levettem róla és egy ügyes mozdulattal ledobtam a padlóra. Akkor éreztem meg hideg kezeit a hátamon miközben gyengéden lehúzta a ruhám cipzárját.  Mikor végzett az ingje mellé dobta a ruhát és szemeivel végig mérte a testem amit már csak egy melltartó és bugyi takart.  Szerintem észre vette, hogy zavarban vagyok a pillantásaitól mivel mosolyogva ismét a számat vette birtokba. Miközben nyelveink vad táncba kezdtek míg Liam az egyik kezével gyorsan kikapcsolta a melltartómat. Az összes vér az arcomba szökkent  Ő pedig még jobban felbátorodott.
De nem nagyon zavartatta magát. Számról átvándorolt a nyakamra majd lágyan a bőrömbe harapott és szívni kezdte. Fájdalmasan feljajdultam és tudtára akartam adni, ezért miközben Ő benne volt a dologban én a körmeimet a hátába nyomtam. Szexin felmordult majd felemelte a kezét és felhúzta az egyik szemöldökét kérdően. Bájosan rámosolyogtam és nyakánál fogva újra vissza húztam egy szenvedélyes csókra. Közben kezeimet a hajába túrtam és szerintem a kelleténél egy kicsit erősebben szorítottam meg mivel egy morgás hagyta el a száját. De jelen pillanatban nem nagyon tudott érdekelni mivel a jobb kezével a belső combomat simogatta közben pedig a bugyim csipkéjével játszadozott. Ezt mikor megéreztem gyorsan össze szorítottam a lábaimat. Liam rögtön befejezte a csókot és a szemembe nézett. Szerintem észre vette, hogy megijedtem.
- Domi ugye tudod, hogy megbízhatsz bennem? - nézett a szemeim közé mire én aprót bólintottam. De szerintem nem voltam eléggé meggyőző mivel kedvesen elkezdte az arcomat simogatni és lágy puszikot nyomkodott rá csak, hogy megnyugodjak. Igen ez az a Liam akit én megismertem. Aki gondoskodó és kedves és aki soha nem tudna nekem fájdalmat okozni. Akiben teljes mértékig megbízhatok és akinek az összes titkomat el merem mondani mivel soha nem nevetne ki. - Elképesztően gyönyörű vagy. - suttogta majd ismét megcsókolt. Tudtam, hogy most jött el az én időm. Évek óta ezt az estét tervezi szóval emlékezetessé szeretném neki tenni.
Így aztán változtattam a helyzeten és egy határozott mozdulattal átfordultam, így Ő volt alul míg én felül. Rögtön lehúztam a nadrágját és kezeimet végig vezettem kockás hasán majd végig csókoltam rajta. Száját egy halk sóhaj hagyta el. Végül úgy döntöttem, hogy ideje lenne megszabadulni a boxerétől is. Ez láttán azonban újra felhúzott magához, hogy megcsókolhasson majd a következő pillanatban áttfordult így megint én kerültem alulra. De nem nagyom volt időm gondolkodni mivel egy erőteljes nyögés hagyta el a számat miközben Ő belém vezette a gyerekgyártó szerszámát. Rettentő kellemetlen érzés volt, de annyira, hogy még egy könnycsepp is kicsordult a szemeimből.  És ezt Ő észre vette mert rögtön abba hagyta és fájdalmasan nézett rám.
- Sajnálom...én erre képtelen vagyok. - csóválta meg a fejét és elhúzódott tőlem. Riadtan felültem és értetlenül bámultam rá. Mégis mit beszél Ő itt össze-vissza? Oké tényleg fáj, de ez normális. Más is túlélte én is túlfogom. - Én nem tudok fájdalmat okozni neked. - mondta sajnálkozva és lesütötte a barna szemeit.
- Ez hülyeség. Nem is fájt annyira...csak hozzá kell szoknom ehhez az új érzéshez. - másztam mellé és arcát a két kezem közé fogtam. Liam halványan elmosolyodott, de szerintem nem győztem meg mert még mindig szomorú volt amiért előbb megsiratott. - Szerintem jól csinálod ahhoz képes, hogy most vagy először csajjal. - mosolyodtam el és megcsókoltam. Először bátortalanul csókolt vissza, de mikor vissza nyomtam az ágyra és fölé tornyosultam ez változott. Ugyan úgy mint az előbb most is jött az ismert fájdalmas, de most már sokkal élvezhetőbb volt. A testemet egy megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába én pedig átadtam magam a gyönyörnek.
Liam nem hazudtolta meg magát. Próbálta mindent úgy csinálni, hogy nekem ne legyen rossz és ezért hálás voltam neki. Mikor végzett szorosan magához ölelt és egy lágy csókot nyomott a csupasz vállamra közben pedig a nyakamba szuszogott pár pillanat múlva pedig már csak a halk szuszogása törte meg a csendet...

Eleven

Helllóóó! Ahogy ígértem ma is tettem fel friss részt :P remélem örültök neki :D mellesleg én örülök a komiknak a díjaknak és a látogatóknak is :)))

- Nem vagyok féltékeny. - Domi
- De igen!- Liam

Másnap reggel kisebb görcsel keltem fel mikor eszembe jutott az este. Oké ez természetes viselkedés mivel utána olvastam, hogy az összes lány izgatott mikor elveszíti a szüzességet. Ez amolyan felnőttéválás első lépése. Igazából én nem is a fájdalom miatt félek hanem az miatt mert nem akarom, hogy Liamnek szar legyen. Mi van akkor ha csalódást okozok neki és többet még csak rám se fog akarni nézni? De ez most miért érdekel engem? Liam a legjobb barátom még akkor is ha mostanában nagyon megváltozott és nem egyszer kaptam már észhez mikor róla ábrándoztam. Amire még a mai napig nem jöttem rá, hogy miért csináltam. Chanel szerint titkon kezdek érezni iránta valamit mivel Ő nála is ugyan így kezdődött Niallnél. Komolyan mondom össze zavarodtam. Mi van akkor ha igaza van és tényleg érzek valamit Liam iránt? Az maga lenne a pokol mivel szerintem Ő nem így érez irántam. Vagyis szerintem.
○○○
- Mindjárt kész vagyok! - ordítottam ki a szobám ajtajából. Mondjuk nem tudom, hogy a csukott ajtónál álló Liam meg-e hallotta. De szerintem igen. Igazából a srácok kikötötték, hogy mi ketten menjünk átt a Larry Stylinson néven ismert villába ami az 1D villa mellett van. Fogalmam sincs, hogy minek kell két villa mikor úgyis mindig együtt vannak.
Szóval Liam pontosan megérkezett nyolc órára azonban én még nem voltam kész. Meg amúgy is kicsaptam a hisztit anyának, hogy kövér vagyok a ruhámba ráadásul rondák a lábaim és tök bénán fogok kinézni Liam mellett. Anya pedig ezerszer elmondta, hogy tökéletes vagyok, Liam pedig így szeret amilyen vagyok. Na persze még, hogy szeret. Egész nap Chanel ostoba szavai jártak a fejembe, hogy valamit érzek Liam iránt. Ezt pedig én nem tudom felfogni.
Sikeresen felvettem a cipőmet is majd utoljára bele néztem a tükörbe. Térdig érő pink színű koktélruha ami a derekam alatt széttállt. Még mindig hülyén nézek ki. Utálom a szoknyát!Azonban nem várathatom tovább szegény Liamet.
Vettem egy mély levegőt majd lassan kinyitottam az ajtót. Liam a falnak dőlve állt közben pedig a telefonját nyomkodta. Mellesleg rettentő dögös volt. Világoskék ing aminek a gombjai a nyakánál nem voltak begombolva és ki volt tűrve a fekete nadrágjából amihez egy fehér converse cipőt vett fel. Még lélegezni is elfelejtettem mikor végig néztem rajta.
- Azta Domi...csodálatos vagy. - nyögte ki a szavakat mire én észbe kaptam és az arcába néztem. Bár ne tettem volna mert így meg néhány pillanatra elvesztem a barna szemeibe. Ráadásul még zavarba is hozott ezzel a csodálatos vagy szövegével. Amúgy amióta vissza jött a turnéról gyakran tesz ilyen megjegyzéseket rám amivel csak még jobban összezavar. Összeszedtem magam és erőltettem egy mosolyt magamra és akkor vettem észre, hogy Ő is egy kicsit zavarban van. Oké mi van kettőnk között? Soha nem szoktunk zavarban lenni egymás előtt. Valami megváltozott és ez szerintem neki is feltűnt. Egyszerűen képtelen vagyok csak úgy rá nézni mint a legjobb barátomra.
- Köszi, Te is irtó dögös vagy...-válaszoltam aztán lesápadtam. A francba ezt nem kellett volna mondanom.- Hangosan mondtam, igaz? - kérdeztem szégyenlősen, de Liam csak felnevetett majd lágyan megsimogatta az arcom amitől kirázott a hideg. Mióta simogat engem, csak így ok nélkül? És miért érzem még most is a keze helyét a bőrömön?
- Aranyos vagy. - válaszolta majd a következő pillanatban megfogta a kezemet az ujjaink pedig össze kulcsolódtak és úgy indultunk ki az autóhoz. Ott illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót majd megvárta míg beszállok és utána pedig beült a volán mögé.
Őszintén megmondva fogalmam sincs, hogy mi történt az út alatt mivel én elképedve nézetem a jobb kezem, ugyanis az előbb még Liam azt fogta. Jaj Istenem mi van velem? Az nem lehet, hogy tényleg belé szerettem. Ráadásul ne pont most, ma este amikor le kéne feküdnünk. Félek, hogy utána nem tudnám türtőztetni az érzéseimet. De mi van akkor ha ez csak egy kis fellángolás? Igen biztos, hogy az. Hisz nekem Ő csak a legjobb barátom. Nem lehetek szerelmes bele.
Azonban nem tudtam tovább gondolkodni mivel Liam megállt a villa előtt én pedig rögtön kiszálltam. Megvártam még mellém ér majd egymás mellett indultunk be. Persze amint beértünk a srácok rögtön nekünk állítottak és boldog szülinapot kívántak amit én zavartan fogadtam el aztán pedig kezdődött a buli.
 Egy csomó ismeretlen tag és Liamnek már hűlt helye volt. Vállat vontam és leültem egy székre mikor is megakadt a szemem a barátomon amint egy fekete hajú lánnyal táncol. Szívem egy ütemet kihagyott miközben a lány Liam nyaka köré fonta csontos kezeit aki ezt egy széles vigyorral nyugtázta. A szám kiszáradt és elkezdett forogni velem a világ. Liamnek barátnője van? És én nem tudok róla? Ez nekem sok. De miért érdekel engem?
- Hé Domi táncolunk? - ugrott elém vigyorogva Harry, de én hevesen a fejemet csóváltam.
- Bocs de nem. Muszáj kimennem a mosdóba. - húztam el a számat majd amilyen gyorsan csak tudtam elrohantam az említett helység felé.
Mikor beértem becsaptam magam után az ajtót és zokogva rogytam le a hideg csempére. Soha nem éreztem még ilyet. Olyan volt mintha kitépték volna a szívemet a helyéből. Állandóan azt láttam a szemem előtt ahogy Liam vigyorogva és önfeledten táncol azzal a fekete hajú csajjal aki nem én vagyok. Mit is akarok én? Hiszen az a lány ezerszer szebb nálam persze, hogy Őt választja helyettem. Meg amúgy is fel kellett készülnöm erre. Liam helyes, aranyos és vicces fiú, persze hogy barátnőre vágyik. Én pedig nem köthetem állandóan magam mellé. Hisz csak a barátja vagyok akitől bármikor tanácsot kérhet. Soha nem szeretne szerelemmel. Erre a gondolatomra ismét felzokogtam és tenyerembe temettem az arcom. Életem legjobb szülinapi bulija. Éljen a felnőtté válás!
- Domi? - nyitódott az ajtó majd megjelent előttem a rémült Chanel. Felnéztem rá mire Ő a szája elé kapta a kezeit. Tudom borzalmasan nézhetek ki, de ez van. Most jelen pillanatban nem érdekel. Úgysem megyek innen ki. - Mi történt? - guggolt le mellém.
- Li..iaaaam. - zokogtam ismét majd Chanel magához húzott és megölelt. Jól esett, hogy legalább Ő melltettem van. - Megláttam egy másik lánnyal táncolni. - szipogtam miközben a hajamat simogatta.
- Sajnálom. - mondta végül együtt érzően majd elengedett. - Valahogy mindig is sejtettem, hogy Te szereted csak még magadnak is félted beismerni.
- De miért ilyen szar érzés? Utálom magam amiért belé szerettem. Ő soha nem fog viszont szeretni mivel úgy tekint rám mint a húgára. - töröltem ki a könnyeimet a szememből.
- Ez hülyeség. Te gyönyörű vagy és Liam az ostoba amiért nem veszi észre a körülötte történő dolgokat. Hidd el nem érdemes miatta sírni, ráadásul nem ma este mikor szülinapod van. - húzott fel a földről és a mosdóhoz vezetett, hogy mossa le az arcom és igazítsa meg a sminkem. Chanelnak igaza van. Ma az én szülinapi bulim is van. Szóval ha Liam jól érzi magát akkor én is jól fogom magam!
Mikor sikeresen eltüntettük a sírás jeleit magamra varázsoltam egy mosolyt és úgy léptem ki a mosdóból. Chanel rögtön Niallhez ment míg én hozzám ismét oda jött Harry és felkért táncolni. Ahhoz képest, hogy a szívem majd szét szakad jól éreztem magam. Egyébként Liamnek még csak a színét sem láttam. Vajon rögtön ágyba vitte a fekete bombázót? Próbáltam nem rájuk gondolni, de egyszerűen képtelen voltam.
Éjfél előtt kissé fáradtam ültem le a kanapéra egy kóla társaságában majd a következő pillanatban a semmiből Liam állt elém mosolyogva és a kezét nyújtotta felém. Ám én elhúztam a fejem. Nem vagyok rá kíváncsi.
- Mindjárt éjfél ami azt jelenti, hogy Te is tizennyolc leszel...- mondta közben pedig próbáltam túlharsogni a zenét. Kérdően pillantottam rá. Vajon most mi járhat az eszében?
- És? Gondolom Te már megszegted a fogadást szóval nem kell várnod az éjfélt. - húztam fel az orrom Ő pedig értetlenül pislogott.
- Mégis miről beszélsz? Én aztán nem szegtem meg. - csóválta a fejét hevesen. Gúnyosan felnevettem. És már hazudik is.
- Persze én meg a királynő vagyok. - horkantottam fel. Liam nagyokat pislogott és próbált értelmezni. Életem első veszekedése vele. Eléggé kellemetlen.
- Oké, mi bajod? Egész este még csak figyelembe sem vettél, sőt átnéztél rajtam...- ez volt az a pont ahol elegem lett. Méghogy én néztem át rajta? Én nem vettem figyelembe? Na majd adok én neki. Felálltam a kanapéról és villogó tekintettel álltam meg pontosan előtte.
- Én nem vettelek figyelembe? Nem tudom, hogy ki volt az aki bájcsevejt folytatott azzal a fekete hajú boszival. Ahogy elnézetem nagyon elvoltál vele. Tessék rohanj vissza hozzá mert engem már nem érdekelsz. - kiabáltam és teljesen kiakadtam. De nem a csajon hanem Liamen. Mivel miközben beszéltem Ő csak mosolygott. - Mit vigyorogsz?
- Te féltékeny vagy!
- Én aztán nem. - kulcsoltam össze a kezeimet a mellem alatt.
- De igen. És kár tagadnod. Féltékeny vagy, ráadásul Zayn húgára aki mellesleg Directioner. - kuncogott fel mire bennem még a vér is megállt. Na ne. Így beégni ráadásul még rá is jött, hogy féltékeny vagyok.
- Zayn húga? - kérdeztem elhaló hangon. Liam bólintott és fejével egy pontra bökött ahol tényleg ott volt az a fekete hajú lány miközben ugyan úgy táncolt Zaynel mint Liammel. Szóval igazat beszél. - Ó. - ennyit bírtam kinyögni.
- Tudod Domi nem értelek. - csóválta a fejét Liam. - Közeledni próbálok feléd, de te akkor Louis-val flörtölsz. Deszkázni mentek, sütsz neki. Aztán hirtelen kiderül, hogy féltékeny vagy...
- Nekem nem tetszik Louis. Csak hálás voltam neki amiért kaptam tőle azt a plüsst. - tisztáztam a helyzetet. Oké lehet úgy tűnt, hogy tetszik Louis de nem igaz. Ő csak haver, semmi több. Soha nem tudnék kikezdenki vele.
- Nem érdekel. - állított le Liam és kezeit a derekamra csúsztatta. - A tizenhatodik szülinapunkon megfogadtunk valamit és tudom, hogy Te is úgy akarod mint én...- kacsintott egyet és a táncoló népség közé húzott majd elkezdtünk táncolni. És a java még csak ez után következett...

Ten

Sziasztok!! Itt is a kövi rész :P A vasárnapi részhez 8 komiii jött össze :D Aztaaa nagyon örültem ám neki :D ez olyan kis semmi rész lett, de szerintem holnap is hozok részt :)) majd meglátom még xD

-LiMi?- Louis
- Li mint Liam,Mi mint Domi.-Liam

Cseng. Cseng.Cseng.
- Halló? - szólt bele Louis a maga vidáman csengő hangján. Kissé meglepődtem mikor ilyen hirtelen vette fel mivel még nem voltam teljesen felkészülve. Igazság szerint még azt sem tudom, hogy mit akarok mondani neki. Vagyis, de csak félek, hogy hülyén fog kijönni. De miért nézne már hülyének? Hisz én csak sütöttem neki egy répatortát- vagyis az anyummal közösen sütöttük mivel állítása szerint ha engem magamra hagyott volna a konyhába, akkor mostanra már hajléktalanok lennénk- azért, hogy meghállaljam neki a plüsst amit kaptam tőle. - azóta az ágyam közepén ül.
- Szia Louis én vagyok az Domi. - köszöntem kissé vékonyabb hangnemben mint amit megszokhatott Tőlem.
- Domi? Mi a pálya? Ha Liamet keresed haza ment szóval nincs a közelemben...- na ja, erre számítottam hogy félre fogja érteni. Hisz két éve ismerem és eddig még soha nem hívtam fel csak úgy. Persze, hogy azt hiszi, hogy Liamet keresem. De már miért pont rajta keresném? Ha Liam nem veszi a telefont akkor addig hívom még fel nem veszi, vagy pedig végig telefonálom az összes családtagját. Meg amúgy is tudom, hogy ma haza ment meglátogatni a szüleit mivel holnap már nem lesz ideje rá, ugyanis ott a szülinapi buli és Ő kijelentette, hogy nem hívja meg a nővéreit mert akkor nem tud ellazulni. Hát igen Nicola és Ruth olyanok mint a pótanyái. Mindentől megvédik és úgy viselkednek vele mintha még mindig kisgyerek lenne.
- Nem Őt keresem. - vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Hát akkor kit? - kérdezte végül. Most komolyan nem esett le neki?
- Téged. Örülnék neki ha átt tudnál ugrani hozzánk ugyanis van egy meglepetésem a számodra. - hadartam el egy szuszra. Oké én most komolyan zavarban vagyok? Ráadásul Louistól? Mégis miért, hisz a legjobb barátom fiú! Akkor Lou miért lenne más?
- Meglepetésed a számomra? Öhm...oké fél óra és ott vagyok. - ahogy hallottam Őt is meglepetésként érte, a kérésem. Kár, hogy nem láthatom az arcát. Biztos vicces lehet mikor zavarban van.
- Tudod hol lakunk?
- Nem. - nevetett fel kínosan így aztán lediktáltam neki a címünket meg a házszámunkat. Remélem érthetően magyaráztam és könnyen ide fog tudni találni. Csak nem téved el Londonban. Mondjuk az vicces lenne.
Louis a beígért fél óráját be is tartotta. Mikor csöngettek rögtön rohantam ajtót nyitni majd szembe találtam magam a zavartan mosolyogó sráccal. Kék szemei érdeklődve csillogtak és zavarában a sapkája alá dugta egy kikándikáló hajszálát amitől még dögösebben nézett ki. Hogy őszinte legyek szerintem a bandából Ő néz ki a legmenőbben. Ráadásul most, hogy már tetkójai is vannak még rosszfiússabb lett a kinézete.
- Szia. - köszöntött végül amire én kissé összerezzentem mivel eddig az arcát kémleltem. Komolyan úgy néztem rá mintha eddig még soha nem láttam volna élőben. Ciki. Sőt még a fejem is bevörösödött. Most ultragázan viselkedek. - Jöttem ahogy hívtál.
- Könnyen ide találtál? - kérdeztem és az ujjamal egy tincsemmel játszadoztam. De még ez sem segített mivel még mindig zavarban voltam. Pedig a suliban be szokott válni mikor felelek.
- Eléggé mivel Liamék háza is erre fele van és egyszer már voltam vele szóval könnyű volt...és mi a meglepetés? - ja a meglepetés. A francba én most komolyan a bejárati ajtóban beszélgetek vele és még csak eszembe sem jut, hogy behívjam? Amúgy most, hogy így mondja könnyebb lett volna azt mondanom, hogy jöjjön arra fele ahol Liamék haza van, mivel csak két utca választ el. Megint jól bebonyolítottam a dolgokat.
- Ja, persze. Gyere. - csaptam homlokon magam, mire Ő féloldalasan elmosolyodott és belépett a házba aztán pedig szorosan lépkedett utánam végül pedig beértünk a konyhába én pedig lenyomtam egy székre és vigyorogva elé toltam a répatortát mire az Ő szemei felcsillantak. - Tessék ezt neked sütöttem. - mosolyogtam.
- Ez komoly? - emelte rám a tekintetét és látszott rajta, hogy nagyon jól esett neki a kis ajándékom. - Te sütöttél nekem egy tortát? Ráadásul répásat? - fejét hihetetlenkedve csóválta miközben a sütit kémlelte. Nem hittem volna neki, hogy ennyire fog neki örülni. Hisz fiú és a fiúk ilyen kis semmiségeket nem vesznek figyelembe. - Ez hihetetlen...
- Gondoltam valahogy meg kell hálalon az ajándékodat. - vontam vállat és leültem mellé. Louis megforgatta a szemeit unottan.
- Mondtam már, hogy nem kell hálálkodnod. Szívesen vettem. - válaszolta komolyan. Szerintem ezzel végleg lezártnak tekintette a témát szóval most már inkább fel sem hozom. - Egyébként örülök neki, hogy ekkora örömöt tudtam vele szerezni. - kacsintott egyet szexin mire az én arcom megint lángba borult ezért gyorsan elkezdtem az ujjaimmal játszani.
- Azóta az ágyamon ül. - motyogtam az orrom alatt. De remélem, hogy nem veszi észre, hogy mennyire zavarban vagyok ezért inkább vágtam egy szelet tortát amit Ő rögtön lakmározni is kezdett, közben pedig az arcát néztem, hogy tudjam kivenni ízlik-e neki vagy nem. Ízlett neki mivel még kért ráadást.
Aztán mikor végeztünk gondoltam behívom a szobámba Ő pedig örömmel jött. De amint becsuktam magunk után az ajtót ugrott egyet majd a következő pillanatban a gördeszkámat vette a kezébe és csodálkozva pillantott felém.
- Te tudsz deszkázni? - kérdezte én pedig bólintottam egy aprót. Igazából nem sok mindenki tudja mivel a szüleim szerint eléggé veszélyes sport. - Klassz. Amúgy én is, csak mostanában nincs sok időm. - húzta el a száját szomorúan. Megértem hisz turnén voltak, persze hogy nincs ideje.
- Én is eléggé rég álltam már rajta mivel a szüleim nem nagyon szeretik, ráadásul mindig tönkre teszem ezért öt darab van  szekrényemben, hogy mindig legyen tartalék. - meséltem kissé szégyenlősen mire Ő egy nevetéssel jutalmazott. Hát köszi! Oké én is tudom, hogy eléggé hülyén hangzik, de hát ez van. Mellesleg szerintem még egy profi deszkásnak sincs ennyi deszkája mint nekem.
- Nincs kedved deszkázni? - kérdezte barátságosan és láttam rajta, hogy nagyon reménykedik abban, hogy igen mondjak.
- Ha nincs más dolgod szívesen. - mondtam pont akkor mikor ismét csöngettek. Nagy nehezen felálltam az ágyamról majd elindultam ajtót nyitni és a jókedvű Liammel találtam szembe magam. Oké rá most totál nem számítottam.
- Mizu? Gondoltam megnézlek mi újság veled így utoljára tizenhét évesen. - vigyorogta és szó nélkül bejött. Tiszta izgatott a holnapi szülinapja miatt. Amúgy én is, de én inkább az éjszakától amikor is elveszítem a szüzességem...vele.
- Épp Louis-val megyünk deszkázni. Nincs kedved csatlakozni? - kérdeztem miközben a szobámba sétáltunk. Mondjuk ez hülye kérdés volt mivel Liam soha nem tudott deszkázni. Egyetlen egyszer állt rá akkor is szépen seggre esett.
- Louis mit keres itt? - kérdezte csodálkozva, de nem tudtam rá válaszolni mivel beértünk a szobámba ahol Louis állt kezében pedig az egyik deszkám és totál izgatott volt.
- Szeva Leeyum, te is jössz gurulni? - kérdezte vigyorogva Lou. Liam arca elsötétült és látszott rajta, hogy magában melegebb éghajlatra küldi a srácot. Igazából az utóbbi napokban észrevettem, hogy Liam valamiért pikkel Louisra. Igaz próbálja türtőztetni magát, de nem nagyon megy neki.
- Persze. - mondta végül Liam mire én értetlenül néztam rá. Most komolyan Ő is deszkázni akar? De hisz nem is tud!
- Tessék? - kérdeztem meg újból.
- Én is megyek deszkázni. - vágta rá keményen Liam, mire én vállat vontam. Ha Ő így akarja akkor Tőlem nyugodtan  jöhet. Csak aztán ne jajgasson ha megint elesik. - Csak szükségem van a könyök és térdvédére és jól esne valami a seggem alá is...- sorolta mosolyogova belőlem pedig egyszerre tört fel a röhögés. Tipikus Liam. Louis semmit nem értett, de azért úgy csinált mint aki figyel.
Végül bő tíz perc után mind a hárman az utcán voltunk. Louis rögtön megmutatta a tehetségét én pedig ámultam figyeltem végül csatlakoztam hozzá és együtt ugrattunk párat, majd a szemem megakadt Liamen aki még mindig a kerítés mellett állt és eléggé bosszúsan figyelt minket. Ezt Lou is észre vette mivel összenézett velem és oda gurult Liamhez így aztán én is.
- Na mi lesz Leeyum, nem jössz? - kérdezte Lou. Ezzel a kérésével nála nem ér el semmit.  Liam nem válaszolt semmit csak a bal lábával maga előtt tologatta a deszkáját. Szerintem nem akarja, hogy a haverja kinevesse amiért nem tud deszkázni. Megakadt rajta a szívem és oda sétáltam majd a kezemet nyújtottam felé.
- Gyere úgy mint régen. - vigyorogtam Ő pedig rögtön tudta, hogy miről beszélek. Régen mindig én szoktam húzni aztán pedig cseréltünk és Ő szokott engem nyomni a deszkán miközben Chanel halálra röhögte magát rajtunk.
- Miért mi volt régen? - vágott értetlen fejet Louis, de nem kellett sokat várni a kérdésre mivel pár pillanat múlva vigyorogva húztam magam után Liamet a deszkán. Oké régebben sokkal könnyebb volt.
- A LiMi páros újra deszkán. - nevettem fel jókedvűen. Ez a hülyéskedés már tényleg hiányzott Liammel. Olyan volt mint régen mikor még mind ketten suliba jártunk és nem volt világsztár.
- LiMi? - kérdezte értetlenkedve Louis.
- Li mint Liam, Mi mint Domi. - magyarázta mosolyogva Liam. De szerintem Louis még így sem értette. - Életemben egyszer álltam deszkán és hetekig nem tudtam ülni mivel akkor kék folt volt a seggemen. - húzta el a száját, Lou pedig prüszkölve röhögött.
Elég jó délután lett végül és holnap szülinapi buli...jaj.