Three

Sziasztok. Itt a kövi rész :D Szerintem nem lett nagyon jó, de a kövi az már jobb lesz mivel ott ugrunk egy picit előre az időbe. De nem nagyon xD Nagyon örültem a komiknak :P

Te vagy a legjobb barátom Domi!
Te is nekem Liam!

Lassan lépkedtünk az épület felé, nagyrészt csak én beszéltem Liam pedig csak hallgatta azt amit beszélek. Sokan furán néznek ránk mivel Liam eléggé csendes ami nem nagyon normális egy gyereknél. De a diákok nagy része már megszokta, hogy milyen és nem csúfolják olyan sokan. Azonban vannak olyanok akik még mindig nagy szeretettel űznek belőle gúnyt.
 És, hogy én mit érzek? Ha azt vesszük jól el vagyok vele még akkor is ha állandóan csak én beszélek Ő pedig néha válaszolgat halkan. Tudom, hogy rendes srác és csak barátokat akar mivel már annyian bántották. Nem értem, hogy miért kell valakit azért cikizni mert nem beszél olyan sokat.
Az osztályterembe lépve szótlanul mentünk a pad felé ahol Liam rögtön leült és maga elé bámult míg én beszélgettem a többiekkel. Sokan nem nézik jó szemmel, hogy barátkozok vele, de engem nem érdekel mások véleménye. Elvagyok vele és kész.
Mikor meguntam a beszélgetést én is leültem Liam mellé és küldtem felé egy barátságos mosolyt miközben táskámat feltettem a padra és pont abban a pillanatban ült rá a padunkra Chanel Williams. Arcán hatalmas vigyor terült szét és máris szólásra nyitotta a száját. Na vele majdnem ugyan az a helyzet mint Liammel csak fordítva. Ugyanis Chanel imád beszélni és mind ezt nagyon hangosan teszi és soha nem tudja befogni. Órák alatt is imád a tanár szavába vágni és elmondani a véleményét. Ami néha már idegesítő.
- Képzeljétek tudjátok hova megyek a szüleimmel az őszi szünetben? - kérdezte vidáman mire én Liammel tanácstalanul vállat vontunk. Igen Chanel az osztályban az egyetlen aki normálisan beszél Liammel és nem zavarja az, hogy a fiú nem beszél olyan sokat. Így legalább neki több tér marad és annyit beszélhet amennyit akar. - Párizsba, mégpedig a Disneylandbe. Hát nem szuper? - hangja tele volt izgalommal és azt várta, hogy fűzzünk hozzá valamit.
- Disneyland? Ott tele van minden rózsaszínnel meg lányos dolgokkal nem? Az nem nekem való hely. - csóváltam meg a fejem egyszerűen. Oké talán ez most sokkolta Chanelt mivel úgy néz rám mintha akkora katasztrófa hagyta volna el a számat. -Most mi van? Utálom a hercegnős meséket. - a mellettem ülő Liamből egy halk nevetés tört fel, Chanel pedig rosszállóan csóválta a fejét.
- Ott nem csak hercegnők vannnak hanem más rajzfilmek is és...- kezdte el hadarni, de szerencsére az osztályfőnök pont akkor lépett be így kénytelen volt vissza ülni a helyére ami a mögöttünk lévő pad volt. A teremben néma csend lett és mindigen az asszonyra szegezte a tekintetét. Halványan elmosolyodott majd az osztály felé lépett.
- Ma önvédelni óra lesz a tornateremben ahol önvédelemről fogtok tanulni. - újságolta boldogan. Sokan halkan összesúgtak a társukkal én pedig csak elhúztam a számat. Remek halálra fogom unni magam...megint. Azonban Liam elkezdett fészkelődni mellettem, de mikor észrevette, hogy figyelem rögtön abba hagyta.
○○○
Az ebédszünet után kellett átmennünk a tornaterembe, sokan eléggé izgatottak voltak én azonban csak semleges tekintettel mentem utánunk és hallgattam a találgotásaikat. Mikor oda értünk a tornateremben mindenki leült a hideg padlóra és a tornatanár lépett az osztályfőnök mellé majd elkeztek magyarázni arról, hogy mit kell csinálha ha valaki mondjuk ki akar rabolni vagy ilyesmi. Én csak unottan néztem közben pedig azon járt az eszem, hogy milyen jó lett volna ha apa otthon enged maradni és akkor megúsztam volna ezt. De nekem el kellett jönnöm és így lemaradtam a Spongyabob évadnyitó részéről ráadásul ebből az egész előadásból semmit nem értek. Hat éves vagyok könyörgöm. Még a játszótérre sem engednek el egyedül, akkor meg hogyan rabolnának már ki?
- Most pedig párosával mindenki feláll és eljátszátok azt, hogy valaki bántani akar Titeket. Persze nem üthetitek meg a másikat, sőt hozzá érnetek sem szabad. Csak csináljatok úgy, jó? Nem akarom, hogy baj történjen. - magyarázta a torna tanár miközben a többiek felálltak párokban. Én rögtön Liam felé fordultam akinek az arca megenyhült mikor észre vette, hogy Őt nézem. Talán aggódott az miatt, hogy valaki olyan lesz a párja aki képes lenne tényleg behúzni neki.
Percek múlva mindenki párosával állt és hallgattunk amit a tanár beszél. Végül Liammel megegyeztünk úgy, hogy én leszek a támadó mivel megvan hozzá a természetem, Ő pedig a védtelen gyerek. Elég viccesen hangzott ez az egész.
Mindent úgy csináltunk ahogy a tanárok mondták. Azonban mikor az jött volna, hogy Liam úgy csinál mint aki megüt...nos Ő azt komolyan vette. Még mielőtt elhajolhattam volna hirtelen egy ütést éreztem az arcomba és szó szerint hátra estem és szétterültem a padlón. Éreztem a számban a vér ízét és valami furcsa volt a számban. Kicsit sem biztosan felültem, de addigra már mindenki körém állt, de Liam volt hozzám a legközelebb. Arca falfehér volt és a keze még mindig ökölbe volt szorítva pont úgy ahogy pár perce megütött.
- Domi jól vagy? - kérdezte sápadtan. Megnyugtatás képpen rá mosolyogtam, de akkor még fehérebb lett és a szája elé kapta a kezét. - Te jó ég, vérzik a szád! - mondta és szinte már elsírta magát. Riadtan kaptam oda a kezem és végre rájöttem, hogy mit éreztem az előbb annyira furának a számban. Az egyik első fogam valahogy beljebb volt mint ahogy eddig megszoktam.
- Azonnal fel kell hívnom a szüleidet. - mondta az osztályfőnök majd elsietett gondolom azért, hogy hívja a szüleimet. A többiek elmentek mellőlem, csak Liam marad mellettem.
- Én annyira sajnálom. Azt hittem, hogy elhajolsz. Eszembe sem lett volna megütni téged. - arcán egy könycsepp csordult le mire én kedvesen megsimogattam a kezét, mivel beszélni most nem tudtam a fájdalom miatt. Egyébként örültem neki, hogy így alakultak a dolgok mivel ilyen sokat még soha nem hallottam Őt beszélni.
Anya negyed óra múlva érkezett meg. Az osztályfőnök rögtön vázolta neki a dolgokat miközben körülöttem álltak. Liam sajnálkozva pilantott rá anyára akin nem látszott, hogy mérges.
- Nem a Te hibád fiam. Inkább az iskoláé amiért ilyan ostoba programokat találnak ki. - hát igen anya elég hirtelen haragú nő. Apám szerint Tőle örököltem a természetemet. Talán igen, hisz Ő is mindenkinek megmondja a véleményét. - Nincs kedved elkísérni Domit a fogorvoshoz? Tudod nagyon örülne neki ha mellette lennél. - kacsintott egyet végül Liamre mire én éreztem, hogy elpirulok. Szóval Sunny elpletykálta, hogy ráírtam a kezemre a nevét filctollal és most azt hiszi, hogy tetszik nekem.
- Ha nem leszek útban. - felelte csendesen Liam.
- Hogy lennél már útban? Inkább örülök neki, hogy a lányomnak végre van egy barátja aki nem csak azért van vele mert megvert. - vont vállat anya mire még jobban elszégyeltem magam. Tudjátok az oviban csak azért játszottak velem mivel tényleg megvertem a gyerekeket. Ez miatt két oviból is elküldtek. De Liam az más. Ő nem azért barátkozik velem mert megvertem hanem azért mert úgy szeret amilyen vagyok.
○○○
A fogorvos rögtön bevett és megnézte a fogaimat mivel sürgős eset voltam. Mivel a fogom elmozdult a helyéből ezért fogszabályzóra volt szükségem ami eléggé fájdalmas volt mikor rám rakták ráadásul egy csomó érzéstelenítőt kaptam. Bódultan ültem a fogorvosi székben miközben Liam állt fölém szomorúan.
- Nagyon fáj? - kérdezte.
- Azt leszámítva, hogy nem érzem a számat és mostantól egy vassal fogok élni hosszú évekig, jól vagyok. - húztam el a számat kelletlenül. Már most utáltam a fogszabályzómat ráadásul fájdalmas is.
- Szóval fáj. - sóhajtott szomorúan aztán hirtelen felcsillantak a szemei majd a következő pillanatban egy puszit nyomott az arcomra. Éreztem, hogy lángba borul az arcom mikor a szája hozzá ért a bőrömhöz. - Még most is fáj? - akkor jutott az eszembe az amit reggel a nővérei mondtak, hogy a puszitól elmúlik a fájdalom.
- Sokkal jobb. - vigyorogtam amit rögtön meg is bántam mivel megint éles fájdalom hasított a számba. - Egyébként most büszke vagyok rád. Soha nem hallottalak még ennyit beszélni mint ma. - zavartan elmosolyodott.
- Te vagy a legjobb barátom. Ennyit megérdemelsz. - mosolyodott el szeretetteljesen.